Ildikóka

Kinabatangan 2. nap – erőpróba nekem, és nagy boldogság Zsuzsinak

Hozzászólás

Hajnali ötkor ébresztett a telefon, az első kávét meg félig kómában ittuk meg. 6-kor indult a túra, a nap még éppen felkelt, csodás színeket varázsolt az égre 🙂 Már megérte felkelni :)))

Napfelkelte

Napfelkelte

És egy rövid videó…

Először a fő folyón haladtunk, az előző napi látvány folytatódott, majmok es madarak sokasága fogadott bennünket. Aztán letértünk egy nagyon keskeny holtágba, ami egy tóban végződött.

A vízi túra mellett egy kisebb őserdei séta is a program része volt, így reggel felvettük a helyi gumicsizmát is, úgy néztünk ki, mint két paraszt lány 🙂

Tutajos és Bütyök :)

Tutajos és Bütyök 🙂

No, igen, a dzsungel séta… Ez nekem azért kemény kihívásnak ígérkezett… Más dolog egy hajóban csücsülve, relatív biztonságban nézelődni, és más ott sétálni, ahol már ki tudja, mi is lehet…első sorban a bogarakra célozva. Tudom, ez az agyban dől el, kb olyan, mint az éjszakai búvárkodás, amikor sosem tudhatod, mi van a sötétben, a hátad mögött. Szűk kis ösvényen haladtunk, az eleje még nekem is ok volt. Amikor kicsit bujkálósabb lett, már indult odabent a pánik, mindenhová néztem, mielőtt egyet is léptem volna. Persze, nem volt semmi… Ugyan láttunk pókhálót, de egyetlen számomra undorító bogarat vagy pókot sem 🙂 Ellenben, láttunk csodás gyíkokat, hatalmas, középen többszörösen osztott fákat, mindenféle növényt, termesz várat, elefánt kakát… Szóval, 1-0 nekem 🙂

Dzsungi lányok

Dzsungi lányok

A jó 2,5 órás túra végen már nagyon éhesek voltunk, így rá is csapatunk a felkínált reggelire. Mivel a délutáni túraig az egész nap a miénk volt, neki láttunk a semmittevésnek, pihenésnek. A korai kelést megtette hatását, délelőtt akkorát aludtunk, hogy az csak na!

Ebédnél derült ki, hogy vannak új vendégek is, egy mama a két csemetéjével és egy fiatal pár. A délutáni túrára már együtt mentünk. Picit féltünk, hogy a 8-10 éves srácok mennyire fogják bírni majd az ücsörgést, de a látvány és a vezető érdekes dumája lekötötte őket is 🙂

A látnivalók? A már-már szokásos mellett egy kiemelkedő volt. Zsuzsi kedvencei az orángutánok… Borneón van orángután rezervátum, oda megyünk is majd, de teljesen más őket látni a vadonban.

A vezetőnket kérdeztük, valójában mi a helyzet, mert a hírekből úgy tudjuk, hogy egyre inkább veszélyben vannak. Szerencsére, a helyzet jobb 🙂 Borneó nem kis bevételi forrása a turizmus és a turisták ide elsősorban a természeti adottságok és az állatvilág miatt jönnek. Így a kormány sokat foglalkozik a természet védelemmel, hogy meg tudják őrizni ezt a csodát. A helyieket is bevonják, így az olyan öko szállásokon, mint amiben mi is lakunk, nagyrészt helyiek dolgoznak. Így a megélhetésért nem kell az őserdőt kipusztítva itt is pálma ültetvényekre cserélni, fenntartható a természet és a gazdaság kényes egyensúlya. Szóval, a helyzet javulóban, az orángutánok kilátásai sem rosszak 🙂

Zsuzsi kedvence, az orángután

Zsuzsi kedvence, az orángután

A sok kis hajó vezetői összedolgoznak. Ha valamelyik lát valami különlegességet, akkor jelez a közelben tartózkodónak… A különleges most egy orángután volt, gyorsan, de csendesen oda is hajóztunk. A hatalmas állat békésen kajált egy magas fa lombjai között, cseppet sem izgatták a kattogó fényképezők 🙂 Néha picit odébb mászott, csakis egy másik jó falat érdekében. Zsuzsi barátnőm könnyes szemekkel nézte az egészet, szerintem sosem hitte volna, hogy a vadonban ekkora szerencsénk lesz! A boldogságát látva nagyon meghatódtam én is… Azt hiszem, ez a nap felejthetetlen lesz számára és ez nagyon jó dolog 🙂

A másik helyi különlegesség a Borneón elő pigmy elefánt. Ők nagyon kis növésűek, szinte kölyöknek tűnnek. Hasonlóan a többi elefánthoz ők is csordában élnek, számos csoport a Kinabatangan folyó környéken él, így a vízparton vagy a szállások körül is lehet őket látni. A mi kis szállásunk közepén is van egy elefánt átjáró, táblával figyelmeztetve 🙂 A múlt héten járt is erre az egyik csapat, de állítólag most messzebb vannak, így egyetlen esélyünk egy-egy külön elő hím megtalálása lehet…

A helyiek összedolgozása révén kaptunk egy fülest, hogy fentebb a folyón láttak egyet, gyorsan oda is mentünk. Ugyan fánit nem találtunk, de még egy orángutánt találtunk. El tudjatok képzelni Zsuzsi boldogságát…

Már sötétedett, mire visszatértünk a túráról. A szokásos program: vacsi, sör egy dumcsival, majd fürdés és korai takarodó.

Naplementében

Naplementében

Folyt.köv.

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s