Szinte már rutinból vettük a reggeli korán kelést 🙂 Éjjel hatalmas zuhi volt (amiből én semmit nem vettem észre, úgy aludtam…), reggel még tiszta víz volt minden.

A hajóban rajtunk kívül az ausztrál anyuka és két fia szállt be, aztán neki is indultunk. Továbbra is kivételezettek voltunk, nekünk nem kellett a mellényt felvenni 🙂

Vélhetően az éjszakai vihar miatt, de minden sokkal csendesebb volt, az út során szinte nem láttunk semmit, mindenki rejtőzködő módot vett fel. Ez nekünk nem volt baj, így is gyönyörködtünk a táj szépségében, hallgattuk a madarak ricsaját. A két fiú viszont nagyon rosszul tűrte, nem nekik való egy ilyen, viszonylag eseménytelen 2 órás út. A mamájuk a végen már közéjük ült, mert nem bírt velük:( Zsuzsával azon poénkodtunk, hogy az egyiket be kellett volna dobni a vízbe, akkor legalább krokit láttunk volna 🙂

Napközben pihiztünk, Zsuzsi délelőtt, én délután aludtam nagyot… Ezt azért meg tudnám szokni 🙂

A délutáni hajókázásra már megint csak ketten maradtunk. Választhattunk, hogy lefelé menjünk a folyón vagy megpróbáljuk az előző napi fáni esélyes helyre, az utóbbit választottuk.

Gyönyörű kék volt az ég, néhol hatalmas párnás hófehér felhők tarkitották. Legszívesebben mindent fát lefenykepeztem volna 🙂

2 nappal korábban az egyik fáról megtudtuk, hogy azon terem az orángután kedvenc gyümölcse, de akkor “lakatlan” volt… Ma nem 🙂 Delikvensünk éppen délutáni sziesztáját töltötte a lombok között, 3 hajó társasága várta a fejleményeket. Sajnos, ott létünk alatt nem ébredt fel.

Jó messze lehajóztunk, több helyen füvesebb partszakasz volt, ahol esély lett volna fánit látni, de sajna nem volt egy sem 😦 Ez most kimaradt…

Egyszer csak elérkeztünk egy olyan részhez, ahol szinte mozogtak a fák, mindegyiken majmok lógtak. Az egyiken a kedvenc lógó orrúak, szinte fürtökben 🙂 Ki tudja, hányan lehettek 🙂

Időközben borulni kezdett, távolban már villámok cikáztak, nem nézett ki jól a dolog… Amúgy is eltelt az idő, így elindultunk visszafelé. Mivel elég messze mentünk, meg gyorsítva is idő volt visszaélni. És pont a sötét szürke felhők alá tartottunk… Zsuzsával már kezdtünk készülni a bőrig ázasra, felvettük az esőkabátokat, ami mókásak zörgött a menetszélben. Az eső akkor kezdett neki, amikor visszaértünk a szállásra, megúsztuk 🙂

Folyt. köv.