Borneo Nature Lodge, avagy ízelítő az őserdőből

Borneo Nature Lodge, ez lesz a szállásunk a következő 4 napban… Csodás hely fogadott bennünket 🙂 A stégről felsétálva a piciny kis étterem és a recepció fogadott bennünket, 2 mosolygós fiatal hölgy hideg nedves kendőkkel és frissítővel kínált… Tudják ám, hogy kell a vendéget várni 🙂

A Lodge mindössze 6 kis házból, a 2 fő épületből és a helyiek szállásából áll, minden kb 1 méteres cölöpökön, az egész az erdő közepén. Madár és rovar zaj, és nagy csend… Csodás érzés!

A gunyhónk
A gunyhónk

A szállás elektromos kerítéssel körbe vett, de középen az arra vonuló elefántok miatt egy ösvény szabad, a lehetséges “találkozásra” egy tábla figyelmeztet 🙂

Nem mindennapi tábla :)
Nem mindennapi tábla 🙂

Aki ismer, tudja, hogy finoman szólva sem rajongok a bogarakért, pókokért… Lévén, hogy ez azért keményen a természet lágy öle, féltem is egy kicsit, milyen nem kívánt társaságunk lesz, pláne a szálláson 🙂 A 2 szobából álló házacskák nagyon tiszták, egyszerűen berendezettek, szúnyogháló az ablakokon, légkondi és fun, aranyos kis fürdőszoba. Elsőre minden okénak tűnt, sehol egy bogár vagy pók 🙂

Holt szezon lévén az egész szálláson rajtunk kívül 1 német pasi volt, ő is másnap elment, szóval nyugi… Glen, a vezetőnk mesélte, hogy augusztus a fő szezon, akkor általában fullon vannak, sok gyerekkel, meg zsibajjal… Szóval, nagyon nem bántuk, hogy most épp kevesen vannak 🙂

A fantasztikusan finom és hatalmas adag ebéd után délután 4-kor nekivágtunk az első vízi túránknak. Szúnyog szerencsére csak esténként van és akkor sem sok, így nem kellett beöltözni, ami a párás meleg miatt kifejezetten jól esett:) Az egyébként 8-12 fős hajóban csak a kormányos, a vezetőnk, Glen is mi ültünk, szerencsére a mentőmellényt nem erőltették ránk… Vették, hogy búvárok vagyunk, ergo tudunk úszni 🙂 Az úszás egyébként a folyóban elő krokodilok miatt sem javallott, amúgy a barnás víz sem ösztönöz rá 🙂

Pár percen hajózás után lekanyarodtunk egy kis folyó ágba, ez sokkal keskenyebb és vadregényesebb volt, mint a fő folyó. Aztán csak kezdtük kapkodni a fejünket, meg persze a fényképezőket is 🙂

Nem lehet írásba foglalni és a fényképek, videók sem adják vissza azt az látványt, amit volt szerencsénk élvezni. Buja növényzet mindkét oldalon, középen a barnás, nyugodt vízen úszó további növényekkel… Ehhez párosul a nagy csend, melyet csak a különböző madarak és majmok ricsajozása szakít meg. Komolyan, mintha a paradicsomban lettünk volna 🙂

Just relax
Just relax

A szemünk kezdett hozzászokni a látványhoz, bár nem ismertük fel a különböző madarakat és majmokat, de a mozgásokra, a lombok zajaira már kezdtünk figyelni… A makik nem igazán törődtek velünk, hála a hajó csendes kis elektromos motorjának viszonylag csendben tudtuk őket megközelíteni 🙂

A különböző makákók máshol élnek, van olyan faj, aki lentebb, a kisebb bokrokon és fákon, mások a magasabb koronák között. Voltak, akik épp a gyümölcsöket falatoztak, voltak, akik épp a napi egymást tisztogatjuk elfoglaltságot űzték csendesen, és persze voltak a balhésak is, akik hatalmas ricsajjal ugráltak egyik ágról a másikra. Láttunk még erősen benázó kölyköt is, esetlenül csetlett-botlott az ágakon, csendesen szurkolunk, le ne essen 🙂

Maki kölök
Maki kölök

A helyiek nehány helyen majom átjárót építettek a folyó fölé, ezek speciálisan kifeszített kötelek. A majmok többsége ugyan tud úszni, de ez a krokodilok miatt nekik sem annyira biztonságos, és az orángutánok viszont nem tudnak úszni. Némely átjárót játéknak használnak, az már látszott, boldogan ugráltak, szinte produkálták magukat nekünk 🙂

Monkey bridge
Monkey bridge
Tappancsok
Tappancsok

Nem is tudom, talán a kedvenceim a hosszú orrú majmok voltak, ők viszonylag nagy termetűek, vöröses a szőrzetük és méltón a nevükhöz, bazi nagy nózijuk van… És pók hasuk, nagyon mókásak:)

Lógó orrú és pocakos
Lógó orrú és pocakos

A párás melegben vagy 100-szor megizzadva, de több száz fotóval és óriási élményekkel gazdagabban tértünk vissza a kb. 2 órás kirándulásról 🙂 Azt utólag sajnáltam, hogy az igazi fotó puska nem volt nálam, így sem lettek rosszak a képek, de azért azzal más lett volna…

A vendéglátók figyelmessége ismét… Visszatérve forró nedves türcsivel fogadtak minket, mely azonnal enyhítette a bőrünk ragadós érzését:)

A szállásra visszatérve a zuhanyzás rejtelmeit megfejve végképp felfrissültünk 🙂 Igen, nem oly egyszerű itt az sem 🙂 Lévén öko szállás, napközben napkollektort használnak, a víz nagy fekete tartályokban a napon melegszik meg, és nincs pazarlás… A wc és a zuhany is szivattyú áll működik, ahhoz, hogy zuhanyzás közben jöjjön is víz, egy gombot kell nyomva tartani 🙂 Ez annyira nem is egyszerű, pláne nem hajmosás közepette 🙂 Az energia takarékosság, no meg a hely szelleméhez igazodva itt nincs tv a szobákban (egy van, a fedett, de nyitott recepció falán) és nincs wifi sem 🙂 Nem is hiányzik, még nekem sem 🙂

A vacsi ismét óriás adag volt, és isteni! A már ismert Tiger sör itt is jól esett, és mivel másnap korai, mondhatni hajnali kelés elé néztünk, korán nyugovóra is tértünk.

Folyt. köv.

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s