Borneo Nature Lodge, ez lesz a szállásunk a következő 4 napban… Csodás hely fogadott bennünket 🙂 A stégről felsétálva a piciny kis étterem és a recepció fogadott bennünket, 2 mosolygós fiatal hölgy hideg nedves kendőkkel és frissítővel kínált… Tudják ám, hogy kell a vendéget várni 🙂

A Lodge mindössze 6 kis házból, a 2 fő épületből és a helyiek szállásából áll, minden kb 1 méteres cölöpökön, az egész az erdő közepén. Madár és rovar zaj, és nagy csend… Csodás érzés!

A szállás elektromos kerítéssel körbe vett, de középen az arra vonuló elefántok miatt egy ösvény szabad, a lehetséges “találkozásra” egy tábla figyelmeztet 🙂

Aki ismer, tudja, hogy finoman szólva sem rajongok a bogarakért, pókokért… Lévén, hogy ez azért keményen a természet lágy öle, féltem is egy kicsit, milyen nem kívánt társaságunk lesz, pláne a szálláson 🙂 A 2 szobából álló házacskák nagyon tiszták, egyszerűen berendezettek, szúnyogháló az ablakokon, légkondi és fun, aranyos kis fürdőszoba. Elsőre minden okénak tűnt, sehol egy bogár vagy pók 🙂

Holt szezon lévén az egész szálláson rajtunk kívül 1 német pasi volt, ő is másnap elment, szóval nyugi… Glen, a vezetőnk mesélte, hogy augusztus a fő szezon, akkor általában fullon vannak, sok gyerekkel, meg zsibajjal… Szóval, nagyon nem bántuk, hogy most épp kevesen vannak 🙂

A fantasztikusan finom és hatalmas adag ebéd után délután 4-kor nekivágtunk az első vízi túránknak. Szúnyog szerencsére csak esténként van és akkor sem sok, így nem kellett beöltözni, ami a párás meleg miatt kifejezetten jól esett:) Az egyébként 8-12 fős hajóban csak a kormányos, a vezetőnk, Glen is mi ültünk, szerencsére a mentőmellényt nem erőltették ránk… Vették, hogy búvárok vagyunk, ergo tudunk úszni 🙂 Az úszás egyébként a folyóban elő krokodilok miatt sem javallott, amúgy a barnás víz sem ösztönöz rá 🙂

Pár percen hajózás után lekanyarodtunk egy kis folyó ágba, ez sokkal keskenyebb és vadregényesebb volt, mint a fő folyó. Aztán csak kezdtük kapkodni a fejünket, meg persze a fényképezőket is 🙂

Nem lehet írásba foglalni és a fényképek, videók sem adják vissza azt az látványt, amit volt szerencsénk élvezni. Buja növényzet mindkét oldalon, középen a barnás, nyugodt vízen úszó további növényekkel… Ehhez párosul a nagy csend, melyet csak a különböző madarak és majmok ricsajozása szakít meg. Komolyan, mintha a paradicsomban lettünk volna 🙂

A szemünk kezdett hozzászokni a látványhoz, bár nem ismertük fel a különböző madarakat és majmokat, de a mozgásokra, a lombok zajaira már kezdtünk figyelni… A makik nem igazán törődtek velünk, hála a hajó csendes kis elektromos motorjának viszonylag csendben tudtuk őket megközelíteni 🙂

A különböző makákók máshol élnek, van olyan faj, aki lentebb, a kisebb bokrokon és fákon, mások a magasabb koronák között. Voltak, akik épp a gyümölcsöket falatoztak, voltak, akik épp a napi egymást tisztogatjuk elfoglaltságot űzték csendesen, és persze voltak a balhésak is, akik hatalmas ricsajjal ugráltak egyik ágról a másikra. Láttunk még erősen benázó kölyköt is, esetlenül csetlett-botlott az ágakon, csendesen szurkolunk, le ne essen 🙂

A helyiek nehány helyen majom átjárót építettek a folyó fölé, ezek speciálisan kifeszített kötelek. A majmok többsége ugyan tud úszni, de ez a krokodilok miatt nekik sem annyira biztonságos, és az orángutánok viszont nem tudnak úszni. Némely átjárót játéknak használnak, az már látszott, boldogan ugráltak, szinte produkálták magukat nekünk 🙂

Nem is tudom, talán a kedvenceim a hosszú orrú majmok voltak, ők viszonylag nagy termetűek, vöröses a szőrzetük és méltón a nevükhöz, bazi nagy nózijuk van… És pók hasuk, nagyon mókásak:)

A párás melegben vagy 100-szor megizzadva, de több száz fotóval és óriási élményekkel gazdagabban tértünk vissza a kb. 2 órás kirándulásról 🙂 Azt utólag sajnáltam, hogy az igazi fotó puska nem volt nálam, így sem lettek rosszak a képek, de azért azzal más lett volna…

A vendéglátók figyelmessége ismét… Visszatérve forró nedves türcsivel fogadtak minket, mely azonnal enyhítette a bőrünk ragadós érzését:)

A szállásra visszatérve a zuhanyzás rejtelmeit megfejve végképp felfrissültünk 🙂 Igen, nem oly egyszerű itt az sem 🙂 Lévén öko szállás, napközben napkollektort használnak, a víz nagy fekete tartályokban a napon melegszik meg, és nincs pazarlás… A wc és a zuhany is szivattyú áll működik, ahhoz, hogy zuhanyzás közben jöjjön is víz, egy gombot kell nyomva tartani 🙂 Ez annyira nem is egyszerű, pláne nem hajmosás közepette 🙂 Az energia takarékosság, no meg a hely szelleméhez igazodva itt nincs tv a szobákban (egy van, a fedett, de nyitott recepció falán) és nincs wifi sem 🙂 Nem is hiányzik, még nekem sem 🙂

A vacsi ismét óriás adag volt, és isteni! A már ismert Tiger sör itt is jól esett, és mivel másnap korai, mondhatni hajnali kelés elé néztünk, korán nyugovóra is tértünk.

Folyt. köv.