Sajnos, eljött a dzsungel túra vége, reggeli után elbúcsúztunk a szállás kedves kis személyzetétől, majd a nehány perces hajókázásssal könnyes (tényleg elpityeregtük magunkat) búcsút vettünk a Kinabatangan folyóból és csodás növény- és állatvilágától.

Kb. fél órányi útra volt a barlang, ami váltakozva több millió denevérnek és fecskének ad otthont. Felváltva, mert nappal a barlang a denevéreké, éjjel pedig a fecskéké…

Szexi kis kobakot kaptunk a fejünkre, ami a finom párás melegben messze nem volt kényelmes viselet, 5 perc elteltével tiszta dunsztban éreztük a fejünket 🙂

A barlang bejáratához érve már megcsapott minket a szúrós guanó szag, ami kifelé áradt. A hatalmas barlangon a helyi viszonylatban már megszokott fa építményen sétálva lehetett körbe menni. A mészkő barlang egyik oldalán fent egy hatalmas rés tátong, ezen csodásak szűrődött be a fény:) Tiszta mexikói cenote fílingem volt, csak szárazföldön 🙂

Az üreg tetejét bevilágítva látszódott a rengeteg alvó denevér. A talaj pedig, mintha mozgott volna, több millió csótány okozta ezt… Komolyan, mintha valami Indiana Jones filmbe pottyantunk volna 🙂 Hatalmasak, undorítóak voltak, pláne ilyen tömegben nézve. Szerintem, ha ezt előre tudtuk volna, nem biztos, hogy vállalkozunk a túrára, de így utólag végül is buli volt 🙂

A barlangban itt-ott rögtönzött hálóhelyet is találtunk, ez az őrség számára fenntartott. Mit is őriznek ilyen helyen? A fecske fészkeket… A fészek nagyon értékes, szezonálisan sok munkás dolgozik a fészkek begyűjtésén, az orv fészek szedőktől óvják a területet. Sosem értettem a kínaiakat, hogy tudnak kb. bármit is megenni 😦

A barlangból visszavezető úton még egy meglepetés ért minket, a folyó mentén nem volt szerencsénk a viszonylag ritkán látható vörös majmokhoz, most viszont szemfüles vezetőnk megint kiszúrt valamit a zöld lombok között 🙂

A Sandakanba visszavezető zötykölődős út jól elringatott, így a kb. 2 órás utazás gyorsan eltelt. A már ismert Nak hotelben most tengerre néző szobát kaptunk, ami a kikötőre nézve azért nem volt olyan romantikus… Nem baj, nem is ezért jöttünk ide 🙂

Welcome drink kuponunkkal felcaflattunk a tetőteraszra, és a most éppen működő wifi totál kapacitását kihasználva élményeink megosztásába kezdtünk. Közben ettünk, ittunk… A welcome drink alkoholmentes, ezután volt mocktail (nem tudtam, hogy így hívják az alkoholmentes cocktailokat), isteni hamburger, sör, végre szuper kávéból készült jeges kávé, limonádé, majd miután a tesómék is befutottak Szingapúrból, egy “dirty” Martini is becsúszott:) Ez utóbbi oliva olajjal készült Martini kutyulék…elsőre borzalmasnak tűnt, utána már kifejezetten jó volt 🙂

Lévén, hogy kimaradt a napközbeni szieszta alvás, 11 körül már majd felborultunk, tesómék is hullák voltak az egész napos utazásról. Irány az ágy! Sajnos, az AC nem volt a helyzet magaslatán, így nehezen aladtunk el.

Én már totál be voltam sózva a másnapi lankayani élményekre, de erről majd a további postban 🙂