Ildikóka


Hozzászólás

Maldív, a paradicsom III.

A Maldív-szigetek híresek a búvár körökben, elsősorban az érintetlensége, a tengervilág egészsége miatt valódi paradicsom a víz alatti világ kedvelőinek 🙂 Fő látnivalónak számít az ördögrája (manta) és a cetcápa is. No, de ne rohanjunk előre…

Természetesen még az utazás előtt körülnéztem, milyen búvárkodási lehetőségek vannak az atoll környékén 🙂 Hát, van bőven, és így utólag, a helyek egy részét már látva egyazon merülőhelyen sok-sok merülést el lehetne tölteni “egerészéssel”, mert kb. csak beledugtuk a fejünket a vízbe, 1-1 helyen több órát is el lehetne nézelődni.

A helyi búvárcenter falán gyönyörű alkotás mutatja a merülőhelyeket. 🙂 Elsősorban az atoll északi részén van sok látnivaló, illetve ezek közlelíthetőek meg viszonylag rövid idő alatt. Nagyrészt mi is erre felé merültünk.

Az atoll és a merülőhelyek

Az atoll és a merülőhelyek a helyi DC falán

A búvár center profin felszerelt, minden van, ami kell. A gyors papírmunka után (ilyenkor ellenőrzik a búvár engedélyt, megnézik, mikor és hol merültél utoljára, ill. alá kell írni egy felelősségvállalási nyilatkozatot is) a hajón találtuk magunkat. Nem gyors, így elneveztük búvár tuk-tuknak 🙂

A búvár tuk-tuk

A búvár tuk-tuk

Az első merülés nem volt nagy szám, egy közeli helyre mentünk délután. Arra pont jó volt, hogy a hosszabb, búvárkodás nélkül töltött idő után belerázódjunk a dologba. Persze, ez olyan, mint a bicajozás, nem felejti el az ember, de a megfelelő súlyozás beállítására pont jó.

A legnagyobb örömömre “óriás lépéssel” lehetett a vízbe jutni, kifejezetten gyűlölöm a hátrafelé borulást. Az kifejezetten tetszett, hogy kis csoportokban voltunk, egy vezetővel 3-4 ember merült csak. Nekünk először a viszonylag új tájvani leányzó, Sharon jutott vezetőül. Mellette volt még egy japán hölgy (aki 14 éve él Maldívon), ill. egy helyi guide is.

Végre merülünk! :)

Végre merülünk! 🙂

Jump!

Jump!

 

Nekem a víz alatti lét mindig különleges volt és azt hiszem, az is marad. Azt a nyugalmat, amit ott megtalálok minden alkalommal, kevés más helyen lelem meg. 🙂 Kívánom, hogy minél többen tapasztaljátok meg ezt az élményt, és ugyanolyan örömet adjon nektek is, mint nekem.

"Otthon"

“Otthon”

Később (szerencsére) megkaptuk az egyik vezetőt, Rasheed-ot, akivel nagyon jó volt merülni. Nem rohant, mutogatott, minden OK volt.

A másnapi első merülés a helyi fő attrakció, a Manta Point volt, ami az elnevezése szerint az ördögráják “tanyája”. A búvárkodásban az is szép, hogy sosem lehetsz biztos, milyen extra dolgot is látsz lent. Ez nem egy állatkert vagy egy akvárium, ahol fixen minden állat a helyén van… Ez olyan, általában ott vannak a manták, de… (és majd erről még lesz szó később). Amikor reggel felébredtem, nagyon izgatott voltam, bizsergett a tenyerem, valahol éreztem, hogy igen, ma ott lesznek azok a gynönyörűségek, az előző napi manta-mantra megtette a hatását 🙂 A merülés igazán nem érdekes, beugrasz, kicsit viteted magad az áramlattal, aztán megérkezel egy tisztító állomásra és ott vársz, nézelődsz, és 20 perc múlva mész tovább, mert mélyebben vagy, aztán vége a merülésnek. Amikor megérkeztünk a tisztító állomásra, ott volt 2 hatalmas manta is! 🙂 Egyszer már volt alkalmam merülni velük Komódón, de nekem ők a “besztoffok”, így nem hagynék ki egyetlen lehetőséget sem. Ahogy kecsesen úsznak, táncolnak, ahogy elúsznak a fejed felett, az fantasztikus látvány! 🙂 Félni nem kell, de simogatni nem szabad, ahogy semmit a víz alatt.

Manták

Manták

IMG_0060

Szinte megsimított :)

Szinte megsimított 🙂

Manta tánc

Manta tánc

És végül egy videó a szépségek táncáról…

A Vörös-tengeren “edződött” búvárnak azért nem könnyú újat, szebbet mutatni, mert ott a “nagyvadakon” kívül nagyrészt minden látható és a korall világa is nagyon színes. A Maldív-szigeteken pl. a korallvilág teljesen más. Nagyon sokféle kemény korall van, de nagyrészt barnásak, nincs a “vörösön” megszokott színkavalkád (lila, rózsaszín, fehér…), viszont rengeteg féle korall található itt és nagy tömegben, egészségesen 🙂 Sajnos, épp a napokban olvastam, 100 év múlva már ez sem lesz, a tenger melegedése a korallok gyilkosa, ami kellemes a búvárnak, az nem jó a korallnak. Most “csak” 27 fokos volt a tenger (odalent), de 30 fok felett a korallok pusztulni kezdenek… 😦

A halvilág nagyrészt megegyezik a vösösével, itt is megvannak a jól megismert bóhóchalak (csak épp más fajta, mert 33 féle bóhochal létezik), van muréna, színes angyalhalak és vitorlások, barrakúda, napóleon és teki is.

Aki ismer, tudja, mekkora teki fan vagyok. Az egyik merülés során egy szép és nagy példánnyal találkoztunk, épp kajált, ilyenkor viszonyag egyszerűen meg lehet őket közelíteni. Ahogy a többiek helyezkedtek, tudtam, hogy csak felettem tudja a helyét elhagyni, ekkor készült ez a kép. Azt hiszem, ez életem legjobb víz alatti tekije, szerintem hamarosan az irodám falát fogja a kép díszíteni 🙂 Az új géppel egyébként nagyon elégedett vagyok, sokat fejlődött a technika az elmúlt 4-5 év alatt, épp megérett az idő a gép cserére 🙂 (Köszi Canon!)

IMG_0146

A nagy kedvenc

Egy másik közeli

Egy másik közeli

Kifejezetten imádom a bohóc halakat. Egyrészt több féle van és az anemónák (az a csípős lakhely, amivel szimbiózisban élnek) is sokféle. Fotózni is kihívás, mert persze fosnak, így bújkálnak vagy épp rátámadnak a kamerára 😉

Bohóc family

Bohóc family

Egy másik fajta, más anemónában

Egy másik fajta, más anemónában

És egy harmadik, megint más anemónában...

És egy harmadik, megint más anemónában…

Szerencsére egy roncs is van a merülőhelyek között és mivel imádok roncsokat merülni, ki nem hagytam volna. Egy, a II. Világháborúban elsüllyedt tanker volt a British Loyalty, amit közelebbről is megnéztünk. Úgy alakult, hogy csak a merülés vezetővel ketten mentünk. A roncs oldalára fordulva fekszik, a “tetejét” már teljesen benőtték a korallok.

British Loyalty

British Loyalty

A torpedó hatalmas lyukakat vájt az oldalába, így kényelmesen be lehet úszni a raktérbe.

IMG_0183

British Loyalty

Az egyik propeller, kb. 2 méteres 1-1 lapátja.

British Loyalty

British Loyalty

A raktérben nagyobb halrajok, és néhány denevérhal él. A denevérhalak nagyon cuki lényeg, félősek, de mégis kíváncsiak, a sárga vagy zöld uszonyokra sokszor “buknak” 🙂

Denevérhal

Denevérhal

Elég sokat voltunk a mélyebb részen, így életemben először dekó időt adott a búvár komputer, így az amúgy is kötelező 5 méteres biztonsági megálló előtt 20 és 15 méteren is időznünk kellett. Csodás volt a kb. 140 méter hosszú megdőlt roncs fedélzetén végig úszni, a hajó orránál még egy kicsit “titanikoztunk” is 🙂

British Loyalty

British Loyalty

British Loyalty

British Loyalty

Egy ilyen merülés után persze, hogy vigyorogva jön ki az ember a vízből 😀

IMG_3163

És, ha már odalent volt “titanikozás”, akkor fent sem hagytuk ki a 2 merülés közötti pihenőben 😉 Higgyétek el, fantasztikus érzés 😀

Titanikozás

Titanikozás

Az egyik merülés az atoll észak-nyugati csücskénél volt, igen hullámzós is volt az út oda. A guide mondta, hogy nem is minden évszakban tudnak ide eljutni, mert a vízbe szállás és vízből kijövetel már néha veszélyes lenne, akkora hullámok vannak. Mi most szerencsések voltunk, az átjárónál volt némi “táncolás”, de a merülőhelynél már nem volt annyira hullámos. És a víz alatt? Wooowww! Itt a zátony mellett a nagy kékség is ott volt a szemünk előtt, ez nekem mindig extra varázs. 🙂

Barrakudák lesik a zsákmányt

Hatalmas barrakudák lesik a zsákmányt

Álomszép :)

Álomszép 🙂

Kedvenc vitorlások

Kedvenc vitorlások

Bújkálva

Bújkálva

És, amit már említettem, nem mindig úgy alakul egy merülés, ahogy várjuk… Néhány nappal később megint a Manta Point felé vettük az irányt, most nem reggeli, hanem második merülésnél. Elméletileg, itt mindig van áramlat, így a merülés előtt megnézik, merről merre megy az áramlat és úgy helyezkedik a hajó az ugráshoz, hogy az nekünk jó legyen (vigyen és ne úszni kelljen ellene). Ez most is így volt, ill. így indult 😉

Aztán, nem sokkal a merülés kezdete után kb. 20 méteren szembe találtuk magunkat egy erős áramlattal. De még milyennel! Lapulás a földre és kapaszkodás. Persze, ilyen áramlat ellen nem lehet úszni (vagy legalább is, mi emberek vendégként ebben a közegben nagyon kevesek vagyunk), így látható volt, ebből nem lesz Manta Point, esélyünk nincs elérni a tisztító állomást… Ilyenkor jön a B terv, hagyod magad vitetni a másik irányba 🙂 Indult a “gyorsvonatozás”, mert tényleg gyors volt. Ilyenkor 1-2 méterrel az aljzat felett szépen irányba állunk és hagyjuk magunkat, közben vigyázunk, hogy semmit ne taroljunk le. 🙂

OK, második manta felvonás elmaradt. De cserébe kaptunk mást! Az áramlat kifelé sodort minket a nyílt óceán felé, ahol már “nagyvadakat” is lehet látni. Először 1, majd 3, majd megint 1 szirti cápa úszott nem messze tőlünk, velünk szembe, azaz lazán az áramlattal szemben haladva. 🙂 A cápák… Anyukám mindig félt, amikor merülünk, elsősorban a cápák miatt. Most is, mikor mondtam, hová is készülünk, az első kérdése az volt, “Vannak ott cápák”? Mire én azt válaszoltam, “minden tengerben, óceánban vannak cápák” 🙂 Van olyan cápa, ami miatt nem mennék víz alá. A nagy fehér még ketrecből sem vonz, láttam én már videón ketrecbe is bebújni kívánó cápát és menekülő búvárt. A tigris is nagyon brutál. Aztán, ott van a vörösön is megtalálható hosszú uszonyú óceáni cápa, na azt is kihagynám. De, a fekete vagy fehér uszonyú szirti cápa totál okés 🙂 Néhányszor már láttunk a Vörösön szirtit, általában menekülnek a búvárok elől, még egy tisztességes fotót sem lehet készíteni róluk. No, ezekről azért sikerült 1-2 🙂

Szirti

Szirti

Szirti kicsit közelebbről

Szirti kicsit közelebbről

A gyorsvonatozás közben belerobbantunk egy pihenő papagájhal rajba, szegények azt sem tudták, hová meneküljenek 😀

Megzavart papagájhal-raj

Megzavart papagájhal-raj

És végül, ezen a kaotikus merülésen láttam életem legnagyobb Napóleon halát is. A Vörösön elég gyakoriak, kisebb-nagyobb méretben, de ez aztán tényleg nagy volt!

Napsi

Napsi

A kaotikus merülés után a vízből kimenetel sem volt leányálom, mert hullámzott rendesen odafent 😉 Sajnos, itt nem olyan profi uszonyos létra van a hajón, amin simán ki lehet mászni uszonyban, hanem előbb le kell venni az uszonyt, majd kimászni. Mindezt akkora hullámzásban, hogy egyszer a bokám is kint volt a vízből, a következő pillanatban pedig jó volt, hogy a reduktor (annak rendje és módja szerint, ahogy Töri Robi tanította) a számban volt, egyébként nyeltem volna rendesen. És, még az ólomövet is elhagytam 🙂

Mindent összevetve, nagyon jókat merültünk. Én még simán merültem volna néhány napot, de egyrészt, Maldívon a szokásosnál eleve drágábbak a merülések, másrészt már kint tudtuk meg, hogy mindenre áfa és szervíz díj is van, így minden 22%-al drágább, mint előzetesen kalkuláltuk, szóval, ennyit bírt a büdzsé 🙂

További víz alatti képeket ide kattintva nézhetsz.

Szerencsés vagyok, mert sok szép hely van még a világban, ahová eljutottam. 🙂 De azt hiszem, a nagy bakancslistás Maldív mindig is a szívem csücske marad 🙂 Ez volt a második hely, melyet elhagyva potyogtak a könnyeim a hajón… Az emlék örökre megmarad, a remek fotók is segítenek majd időről-időre feleleveníteni a csodás emlékeket 🙂

Az utolsó este az étteremben így búcsúztak tőlünk, az első könnycsepp ekkor jött, ekkor tudatosult bennem, hogy másnap elhagyjuk ezt a csodás helyet.

A hotel is búcsúzik

A hotel is búcsúzik

Mivel csak késő délután indultunk, az utolsó napon még volt idő egy jó nagy pancsolásra, napfürdőzésre, “világjáró” kabala tekimmel is megörökítettük az ittlétet.

Világjáró kabala tekivel

Világjáró kabala tekivel

Indulás hazafelé, most először nem búvárkodni indulok kifelé a mólón.

Boldogság, hogy itt lehettem :)

Boldogság, hogy itt lehettem 🙂

Most sokkal hosszabbnak tűnt a reptér felé a gyorshajóban az út, így volt idő örülni, kicsit meghatódva pityeregni is. Bye-bye Maldives 😀

Bye-bye!

Bye-bye!

 


Hozzászólás

Maldív, a paradicsom II.

Néhányan kérdezték tőlem az utazás előtt, hogy nem lesz-e unalmas egy szigeten 2 hetet eltölteni. Nem mondom, búvárkodás nélkül talán az lett volna, de utólag is elmondhatom, 1 percet sem unatkoztam, majd minden percét élveztem ennek a 2 hétnek. Akik ismernek, tudják, hogy ilyen szempontból szélsőséges típus vagyok. Ha épp olyan utazás van, akkor megyek, mint a nikkelbolha, de vannak helyzetek, amikor pont ilyen kikapcsolódásra van szükségem. Most ilyenre volt 🙂

No, de ne rohanjunk előre…

Szinte jetlag-mentesen vészeltük át az érkezést 🙂 Talán azért, mert első este olyan hullák voltunk a +4 óra eltérés ellenére, hogy nem volt gond az alvással.

Első reggel felébredve hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, kellett néhány másodperc, hogy ráeszméljek 🙂 A teraszra, ill. a partra kimenve egyből fel is ébredtem, magával ragadott a reggeli fényekben úszó nyugodt tenger látványa. 🙂

A reggelinél megismerkedtem a nagy étteremmel is, ami pár száz méterre volt a bungitól. Ami odafelé feltűnt és bevallom, a 2 hét alatt folyamatosan kellemes érzéssel töltött el, a molyogva (!) köszönő hotel alkalmazottak. Ahogy írtam, a sziget kb. É-D fekvésű, viszonylag keskeny és hosszú, gyakorlatilag egy út vezet rajta, ezen közlekednek a járművel (amiből nincs sok), a vendégek és a hotel alkalmazottak is, akiknek a szállása a szálloda komplexum egyik végében található. Szóval, közös út, így gyakoriak a találkozások, és mindenki köszön és mosolyog. Akkor még azt hittem, hogy ez valami “betanított, kedveskedjünk a vendégekkel” dolog. De nem, nem az! Később többekkel beszélgettünk, a reptéren vagy a repülőn helyiekkel is találkoztunk. A maldív emberek alapvetően kedvesek. Persze, lehet mondani, hogy aki ilyen helyen él, annak milyen könnyű… gyönyörű a hely, déli, meleg éghajlatú és iszlám ország lévén semmit nem kapkodnak el, szóval nostressz. De, ugyanakkor nehéz is, mert a Maldív-szigetek a világ legszegényebb országai közé tartozik, a hotelben dolgozókon láttuk, hallottuk, milyen kemény az életük.

Szóval, az étterem… Meglehetősen nagy hely, hiszen ennek kell kiszolgálnia a rengeteg vendéget. Mivel a hotel szerintem még félgázzal sem működik, az étteremben gyakorlatilag lézengtek az emberek, ami nagyon tetszett. Kifejezzen nem szeretem a közétkeztetés jellegű tömeges szállodai kiszolgálást, pláne nem reggel. 😉
Rengeteg féle kaja svédasztalos rendszerben, kinek épp mihez támad kedve. A reggeli kb. szokásos, max a sok kínai vendég miatt van 1-2 kínai dolog is, amit bevallom őszintén, reggelire meg nem próbáltam volna megenni 😉 Így maradtam a jó öreg tojásos dolgoknál, az omlettnél csak egy jobb van, ha nem neked kell elkészítened 😀 No, meg a mindenféle gyümölcs… Az ananász valami fantasztikus, a helyi mangó ugyan kicsi, de szintén isteni. És a pici banán… annak aztán banán íze van! 🙂
Egy negatívum, nincs presszó gép az étteremben (!), így vagy a “laza löttyöt” fogyasztod vagy beééred nescaféval. Az asztalpincérünk megértette, hogy a bootoláshoz nekünk erősebb kévára van reggel szükségünk, így a második reggeltől ott várt az asztalon a kávé és a hozzávalók, így csináld magad mozgalom volt. Kicsit később a bárban elfogyaszthattunk azért egy normál, európai kávét is 🙂 Amikor nem búvárkodtunk, akkor rendesen bereggeliztünk, mert a vacsoráig illett kitartania. Amikor búvárkodtunk, óvatosabb reggeli volt, mert nekünk csajoknak valahogy a teli gyomorral merüléssel mindig gondjaink vannak. Nem is értem, hogy a sok búvár “mackó” hogy bírja, nekik nem okoz problémát a fél-disznó utáni merülés sem 🙂
A vacsora hasonlóképpen változatos, ezt bizonyítja, hogy a 2 hét alatt nem untuk meg. Sokféle és ízletes.
3 nagy kedvencem lett, a szusi félék, a wok-os dolgok és a tészta. Tiszta szusi fan lettem a 2 hét alatt, amikor volt, tuti azt kajáltam. Fura, hogy noha rengeteg a kínai, az étteremben nincs pálcika, így még véletlenül sem sikerült tökéletesre fejlesztenem a pálcikával evést a sok szusival 😀 A wok-os dolgok pedig egyszerűen fantasztikusak, általában tengeri herkentyűvel, sok zöldséggel és tésztával. Végül, a tészta, amit úgy készítenek el, ahogy Te akarod. A tésztás fiú hamar megtanulta a magyar “ízlést”, pár alkalom után nem kellett neki szólni, hogy dupla fokhagymával szeretjük 😉 (Ha már itt tartunk, a magyaros tojás rántottát nagyon nem értették, de ha elmagyaráztad, hogy is akarod, mosolyogva úgy készítették el. Angolul mindenki beszél, így azért nem volt nehéz dolgunk 🙂 )  Édesség is volt bőven, nekem leginkább a mini pudingok jöttek be, utána a sort tuti gyümölcs zárta a vacsinál is. Éhen egyszer sem maradtunk 😉

Reggeli után irány a part! Első 1-2 nap önmagunkhoz képest elég későn keltünk (8 körül), így a szép komótos reggeli után volt vagy 10 óra, mire a partra kerültünk. Elméletileg minden bunginál van napozóágy a teraszon, de azt azért nem annyira könnyű a partra levonszolni, meg ott a bungi helyétől függően árnyék sincs. Ebből kifolyólag többen a bár és medence környékén található nagyobb homokos partszakaszra mennek, ahol vannak ágyak is. Szerencsére nem sok, így nincs tömeg. Viszont, ha nem érsz oda időben, szabad ágy sincs. Így jártunk mi is az első nap, így végül a sport centrum előtti szakaszon kötöttünk ki. Ami klassz hely, csak a zene miatt nem feltétlen ideális, ha épp nyugira vágysz.

Drón látta táj (persze, ezt nem én készítettem)

A zene… Háááát, azzal sok bajunk volt, legalább is, amikor hallgatni kellett 😉 Sok a kínai vendég (de erről majd külön, mert megérnek egy külön misét is), így a sport center és a bár könyékén is sokszor szólt kínai pop-zene, vagy legalább is, valami annak tűnő. Hát, borzalmas! Amikor pasi énekel, az még elmegy, de a csajok… nyenyere felső fokon. Persze, volt más zene is, de nem volt nagy a repertoár, így kb 2 óránként ugyanazt hallgattad. A búváros napok után – már hozzászokva a korán keléshez – sikerült időben a nyugis partra érni, ahol nem zavart minket a zene. Ha kellett, akkor ott volt a saját… Mark Knopfler új lemezét alaposan kiveséztem pár nap alatt. (Tényleg, milyen furi, hogy “lemeznek” hívjuk, pedig már ezer éve nem is vettem lemezt 🙂 Az album egyébként nem csak első hallásra király, minél többet hallgattam, annál több kedvencem lett. Jót alkotott az öreg! 🙂

No, akkor a kínaiak… Sokan vannak, zajosak és bonyolultak… Nagyobb csoportokban jönnek, 3-4 éjszakát töltenek a szigeten. Azt mondjuk nem tudom, miért jönnek, mert a fele még a víz közelébe sem megy, bele pedig pláne nem, a naptól meg menekülnek. Érted ezt? Mi nem 😦 Nagyon sok a fiatal, kb. egyetemista korú csoportok, mint valami osztálykiránduláson. Párok, családosok ritkábban.
Az első napokban volt egy pár, velük együtt érkeztünk. A pasi (aki egyébként kiugróan normális volt a többiekhez képest) egész nap az ő kis múzsáját fotózta… mindenhol és mindenhogy 😀 A csaj szerintem csak ezért hozott 100 féle rucit. De, aranyosak voltak.
A helyi sport centrum szerintem csak a kínaiakból él, van is kínai alkalmazott. Van 2 gyors motorcsónak, 2 kisebb katamarán vitorlás, ezekkel mennek “sziget túrára”. De, még hogy! Hát, gyerekek, ahogy Zoli barátom mondta, mint egy karikatúra 😀 Nem ám simán odamennek a derékig érő vízben… Ááá, dehogy, nekik a benetel is kész program. 😀 (Meg nekünk is, meg komolyan modnom, szétröhögtük magunkat rajtuk…) Először is mindenféle nap elleni védőruha, állik beöltözve, sapka vagy kalap és napernyő. Meg a vízhatlan bugyikban a telefonok, amivel persze minden momentumot meg is kell örökíteni… Először még a sima ruhában fotózkodnak, aztán, amikor beöltöznek és arra még rákerül a mentő mellény is, akkor persze abban is kell egy fotó. Szerintem, még a klotyóra is szelfi bottal mennek. A szelfizésről annyit még, hogy legtöbbször a legrosszabb háttérrel fotózkodnak. Adott a szép türkíz tenger… nem ők odaállnak a bokor, vagy a betonfal elé 😀 No, meg az ugrálós képek… Szóval, komoly szórakoztatást kaptunk 😀
A kajálási szokásaik is “érdekesek”… Nem tudom, honnan jöttek és mifélék, de a svédasztalos (értsd annyiszor fordulsz, ahányszor akarsz) rendszer számukra ismeretlen fogalom, de nem is vették észre, mások hogy csinálják. Egy tányér dugig rakva mindenféle, egyébként össze nem illő kajával. Sokáig és rengeteget esznek. Szerencsére, nem közvetlen közelünkben ültek, így a nyitott szájjal evést max láttuk, a csámcsogást legalább nem hallottuk. Jahh, és a mobilozás kaja közben 😦 Egyik kézzel evés, másik kézzel folyamatos pötyögés, közben a környező asztaloknál ülő csoporttagokkal hangos szóváltás.
Hát, nem lettek a kedvenceim, az biztos. 😀

A másik nagyöbb tömeget felvonultató nemzetség a dán volt. Nem is gondoltam, milyen lazák és északi néphez képest nagyon jól barnulnak 🙂 És, szeretik a sört 😉 Sokan családdal, gyerekkel és sokan búvárkodnak is, a hajón is majdnem csak dán volt rajtunk kívül. Késő délután nagy csoportban jókedvűen és hangosan valamilyen játékot játszottak a parton, kis felállított botokat kellett ledobniuk egy másik fával. Jó volt látni, hogy  a kb. ötevenesek milyen önfeledten játszanak 😀

Az első és az utolsó pár nap igazi henyéléssel telt.
Kifejezetten nem napoztunk, volt elég nap anélkül is, hogy kifeküdne az ember. Az egyenlítő környékén járva igen óvatosnak kell lenni a nappal. Egy párszor voltam már Egyiptomban, de ez sokkal durvább, annyira éget. Legtöbbször az árnyékban, a kedvenc pálmafáink alatt tartózkodtunk, max pacsálás közben voltunk napon. Én majd végig 50-es és 30-as faktorral nyomtam, ennek ellenére meglehetősen barna lettem a végére…

Henyélés

Kedvenc helyem a parton

Reggelente és késő délután kedvenc helyi “sportunknak”, a csiga és kagyló gyűjtésnek éltünk. Valahol mókás, hogy meglett felnőttként – sok más vendéghez hasonlóan – mennyire élveztük is ezt. A korallok többsége tényleg csak törmelék, a hullámzás apró kis rudacskákra koptatta már. Érdekes, hogy a törékeny kis kagylók és csigaházak nagy része sérülés mentesen megússza a hullámverést, majd mind ép. A “vadászat” során vigyázni kell, mert néhány csigaház még foglalt, aranyos kis tarisznyarákok lakják. 🙂 Szép kis summát sikerült összegűjteni, szerencsére a hazautat is épen megúszták.

Kagyló és csiga vadászat ezerrel

Kagyló és csiga vadászat ezerrel 🙂

Foglalt csigaház

Foglalt csigaház

A másik “elfoglaltság” a tenger nézés volt. Nem tudom, mikor tudnám megunni a víz látványát… Szerintem soha… Patak, folyó, tó, tenger, bármi lehet nekem 🙂 El tudjátok képzelni, hogy csak ültök, fekszetek vagy épp sétáltok a parton és csak néztek ki a fejetekből? No, ezt mi felső fokon űztük 🙂 Én mondom, agymosás felsőfokon, ettől minden gondot, problémát, munkát elfelejt az ember. Aztán, amikor már kellően kipihente magát, kicsit rendet is lehet tenni odabent, erre sokszor itthon nincs idő.

A naplemente különös dolog a tengerparton, nem is hagytuk ki semelyik nap, sőt, mindet le is fotóztam. 🙂 Mindig egy kicsit más volt. Hol kisebb-nagyobb felhők voltak, akkor azokat festette meg a lemenő nap sugara. Összesen 1 alkalom volt, amikor a végét is láttuk, ahogy elmerül a horizonton… Az emberek többségére hasonlóan hatott, sokan csak ültek a bár hatalmas teraszán, vagy lent a parton. Néhány kedvenc a készített sok-sok fotóból 🙂

Naplemente

Naplemente

És ahogy hatott rám...

És ahogy hatott rám…

Egy másik...

Egy másik…

Hihetetlen színek...

Hihetetlen színek…

Klasszikus aranyhíd

Klasszikus aranyhíd

Égfestéses

Égfestéses

Durván felhős

Durván felhős

Mint a tűz

Mint a tűz

A napfelkelte is hasonlóan különös, de ezt persze nem tömegesen néztük. Ki az, aki a nyaralás alatt felkel 6 előtt, majd elmegy napfelkeltét nézni? Nem sokan… Egyszer én is rávettem magam az extrém korai kelésre, megérte! A sziget keleti partja a nyílt óceánra néz, így hullámos a part, ami különösen széppé teszi a lárványt. 🙂 Ez még némi felhővel és esővel spékelve, már-már giccses látványt nyújt.

Napfelkelte az óceán felett

Napfelkelte az óceán felett

Az éjszakai fotózás sem maradt el, állvánnyal felszerelkezve nekiindultunk és nagyon jót szórakoztunk közben. Nem vagyok magas, de az égnek felfele állított kamera alatt kucorogva nézni a sötétbe… hát, nem semmi látvány lehettem fotózás közben 🙂

Pálmák a majdnem telihold fényénél

Pálmák a majdnem telihold fényénél

A néhány felhő csak különössebbé tette a látványt

A néhány felhő csak különössebbé tette a látványt

És végül, a búvárkodás, de ez aztán pláne megér egy külön misét, így folyt.köv. hamarosan 🙂


Hozzászólás

Maldív, a paradicsom I.

Régóta ment a visszaszámlálás, virtuális centi vágás, de eljött végre a várva várt nap, irány a Maldív-szigetek 🙂

Emirates-el repültünk Malé-ig, Dubai-on keresztül. 30 kg feladható poggyász, nem volt gond a búvár cucc miatt a súly sem. Noha sejtettem, hogy túl sok ruhát pakolok, volt hely bőven, repülő elviszi, igy nem csináltam belőle gondot (azóta már beigazolódott, kb. negyed ennyi ruha is elég lett volna…).

Úgy alakult, hogy Dubai-ig együtt mentünk, onnan viszont már külön, így én érkeztem elsőként Malébe. Szerencsém volt, mert a Dubai-Malé járat elég üres volt, így kényelmesen, 3 ülésen elfeküdve töltöttem az utat 🙂 Reggel már próbáltam nem aludni a gépen, hogy láthassam a Maldív első kis szigeteit. Csodás volt a felkelő nap fényeiben meglátni az Indiai-óceánt, majd kicsivel később a Maldív első gyöngyszemeit. 🙂

Az első szigetek, atollok

Már elég sokat repültem, de a le és felszállást mindig élvezem. Hála a technikának, ma már a beépített kijelzőn online (!) is lehet a gépre szerelt 2 videó kamerával követni mindent, nagyon klassz volt nézni, ahogy a szigeten landolunk.

Leszállás Maléban

Leszállás Maléban

Annak ellenére, hogy még korán reggel volt, mellbe vágó párás meleg fogadott a terminálból kilépve, a farmer kb. 2 perc alatt lett csurom vizes rajtam 🙂 A kijáratnál milliónyi ember állt kis táblával a kezében, a hotelek felé ők intézik a transzfereket. Nagy nehezen az én emberem is meglett, és megkezdtem a 2 órás várakozást, a barátaim a következő géppel jöttek csak. Vízzel a kezemben kerestem egy klassz kis ventillátoros zugot kint, a 2 óra viszonylag hamar el is telt. Közben az érkezőket és a szervezkedést lestem. Nem kis feladat a sok-sok sziget sok-sok szállodájába eljuttatni az utasokat, de látszott, hogy a rendszer olajozottan működik. A közelebbi helyekre gyors hajóval, vagy kis hidroplánnal szállítják a turistákat, a távolabbi helyekre van belföldi járat. Mi is ilyennel mentünk tovább, szóval még hiányzott kb 500 km az igazi célig.

A belföldi járatnál nem sokat szórakoztak velünk, hipp-hopp a kb 40 fő szállítására alkalmas gépen találtuk magunkat. Az úti célunk a Maldív-szigetek legdélebbi atollja, az Addu-atoll (régebbi nevén Seenu atoll) volt, ami már egy picivel az Egyenlítő alatt helyezkedik el. Mókás volt, amikor elértük az Egyenlítőt, egy kis szignált hallottunk, majd a sztyuvi kislány oklevelet adott át minden utasnak, gratulálva az Egyenlítőn való áthaladáshoz 🙂

Az oklevél…

Az út kb 1 óra volt, közben csodálva bámultuk az ablakon át az óceán kékjét, és a rengeteg kis szigetet, melyek nagy része épp hogy a tengerből kiemelkedő homokpad.

image

A kis gyöngyszemek 🙂

Végül, feltűnt a gugli térképről már ismerős alakzat, az Addu atoll is, aminek nemzetközi (!) reptere is van (a II. Világháborúban jelentős katonai reptér volt). Itt is látszik, hogy a rendszer olajozottan működik, pár perc múlva már mindenki a saját hotele felé száguldó gyorshajóban ült. Az alig 15 perces út alatt ámulva bámultuk az atoll vizének türkiz színkavalkádját, a korall padokon meg-megtörő hullámokat.

A hotel “bejáratánál” megláttuk a képekről már ismerős 2 ívesen egymást keresztező pálmát, ekkor kezdett tudatolsulni bennünk, hogy megérkeztünk a paradicsomba 🙂 A hotelnek helyet adó sziget hosszú, de keskeny, igy viszonylag nagy távolságok vannak. Kis elektromos golf autó szerűség a szállító eszköz, ezzel robogtunk a bungijaink felé. A foglalásnál lehetett választani, hogy naplementés vagy napfelkeltés bungit szereténk, az első az atoll nagy lagúnájára néz, a másik az óceánra. Mi a csendes lagúnája nézőt választottuk, ami utólag jó választásnak is tűnt, mert a túloldalon az általunk csak “gyorsvonatnak” elnevezett hullám robaj néha tényleg brutálisan hangos, emellett a hullámok miatt fürdésre nem is alkalmas.

A bungik egymás mellett sorakoznak a parton, de a közöttük burjánzó növényzet kellő magán szférát biztosít, és mindenkinek saját kis tengerparti része van. A bungik egyszerűen berendezettek, a Maldív szigeteki szállodáktól megszokott luxus itt nem jellemző. Az ár mellett ezért is tetszett meg ez a hotel 🙂 Kicsit kopott minden, a hotel az elmúlt időben több tulajdonos váltáson is ment át, látszik, hogy most kezdik rendbe hozni a sokáig elhanyagolt részeket. Bulis a félig nyitott fürdőszoba, a teraszról elénk táruló látvány pedig fantasztikus. 🙂

A félig nyitott fürdőszoba

A délutánt a homokos parton sétálva töltöttük, igazán csak most kezdtük elhinni, hogy hol is vagyunk. Amíg az ember képeken látja a türkiz ezer árnyalatában játszó tengert, a vakítóan fehér homokot és a kecsesen elhajló pálmafákat, giccsesnek tartja… A valóságban mindez eltűnik, ámulatba ejtő a látvány 🙂

Igen, ez Maldív…

És, ha már a giccsesnek tartott dolgoknál tartunk… a naplementék… Tudtam, hogy nagy hatással lesznek rám a trópusi naplementék (is), de azt nem gondoltam, hogy 2 hét alatt mindet meg fogom örökíteni, mert persze mindegyik más volt a maga nemében. Varázslatos látvány, az ember legszívesebben mindet “becsomagolná” és hazavinné magával… Attól függően, mennyire párás a levegő, milyen felhők vannak, ezer féle módon megy le a nap, ezer módon festi meg a felhőket, és a csillogó aranyhíd is mindig más…

Az első naplementénk…

Folyt.köv.