Reggel felébredve csodás látvány fogadott, a teraszon kinézve a nap éppen hogy felkelt, a tenger hullámai csendesen nyaldosták a partot. Érdekes, ma először aludtam viszonylag éberen, sokszor fent voltam és csak hallgattam a csapdosó hullámok moraját.

Békésen kávézgatva írtam a blogot, közben 2 fickó közeledett a parton, hátukon valami dudorodó zsákot cipeltek. Megkérdeztem, hogy teki tojások-e, igen, felelték. Kérésemre letették is kibontották a zsákokat, gyorsan le is fényképeztem. Akkor még nem tudtam, miért nem keltettek fel minket, noha kint volt a tábla… Külön kell nyilatkozni, ha éjfél után is vállaljuk a “zaklatást” 🙂

A reggelinél megbeszéltük a többiekkel, hogy kihagyjuk a délelőtti merülést, elég felhős volt az ég, így a fény viszonyok amúgy sem a legjobbak. Gondoltuk, felderitjük, körbe járjuk a szigetet, ezt este 6 után már nem lehet. A bungijaink majdnem a sor végen vannak, már csak 2 további ház van, utána már csak fák és a homokos part.

A házakat elhagyva hamarosan egy őr kunyhót találtunk, az örök egy része éppen a tengerben pancsolt, a többiek a bódéban, fegyverrel a kezükben. Az érkezéskor mondták, hogy ne csodálkozzunk, ha fegyveres őrséggel találkozunk, nehány éve egy másik szigetet kalózok támadtak meg, azóta minden szigetet őriznek.

Az őrség után vagy 50 méterrel el is érkeztünk a sziget másik végébe 🙂 A parton kb. 30 méterenként ecet állomás található, a medúzák miatt. Erre is felkészítettek az érkezéskor… Noha eddig egyet sem láttunk a vízben, ilyen készültséget látva biztos lehet olyan időszak, amikor bőven lehetnek. A lényeg az, hogy csípés esetén a legjobb gyors segítséget az ecet nyújtja, az érintett területet le kell permetezni vagy locsolni, ez némiképp semlegesíti a mérget. A búvár tanfolyamon ezt tanultuk is, és emlékszem, egyszer Dahabban én is kaptam ilyen kezelést, az arcom és egy medúza fonal találkozása után.

A sziget lakatlan végen és a túloldalon csak homokos part van, kb 20 méter széles, majd a fák. Sok helyen láttunk teknős nyomokat kifelé, majd visszafelé menni…és persze hatalmas gödröket is.

A sziget túra meg-megállással és fotózással együtt sem volt több fél óránál 🙂 Már nem csodálom, hogy a Google maps sem mutatja közelről 😉

A délutáni merülés előtt pancsoltunk egyet a kunyhóknál. Érdekes, hogy ez előző napi eső mennyire “lehűtötte” a vizet, előző nap szinte meleg volt, most simán kellemes 🙂

A merülésre 1 holland és 1 ausztrál párral indultunk neki. 1 guide 7 emberre? No, mindegy. A reef csak nehány perces hajóútra volt a szigettöl. Kikötöttünk a bólyához, majd a kicsiny hajóban szépen egymás után felvettük a felszerelést is ki így, ki úgy már csobbant is. No, igen… Tesómmal kifejezetten utáljuk a hátrafelé bedőlést, én személy szerint valahogy komplett hátra bukfencet szoktam produkálni, aztán vagy 2 percig azt sem tudom, hol vagyok… Szóval, ha nem kell, nem erőltetjük ezt az egészet… Most is így volt, helyette kész torna mutatvánnyal kerültünk a vízbe, némi segítséggel felálltunk a hajó oldalára (16 kilós palackkal, illetve további 6-8 kg ólommal ez azért nem olyan egyszerű), onnan nagy lépés, az uszonyokat már a vízben vettük fel. Huj, de visszasírom ilyenkor a jó kis egyiptomi hajókat, ott csak egyszerű jump van és a kikövetel sem macerás:)

A cél kb. 20 méter volt, majdnem helyben lesüllyedve. Amúgy is gondom szokott lenni 7-8 méteren az egyenlítéssel, most különösen sok volt. Annyit fújkáltam ide-oda, hogy mire valójában elkezdődött a merülés, mert a használható levegő mennyiség 1/3-át le is szívtam… 200 Bar-ral indulunk (nekem most csak 190 jutott), 50 Bar körül vége a merülésnek… Szóval, spórolni kellett 😉

A reef csodás volt:) Noha nem volt annyi színes hal és korall, mint a vörösön (aki már merült ott, hajlamos mindig ahhoz hasonlítani), de mégis nyüzsgött az egész. Szép tölcsér szivacsok, mini kék gorgóniák, tengeri liliomok, rengeteg pettyes rája, bohócok, és egy számomra óriás lobster is volt. A reef lassan emelkedett, én a sprórolás jegyében kb 2 méterrel a többiek felett nézelődtem. A felhősebb idő és a mélység annyira nem kedvezett a fotózásnak, de azért lőttem néhányat. Picit rohanósan ment a guide, én lassabban haladtam volna, úgy jobban fel lehetett volna egy-egy részt deríteni. Emlékszem, Sharmban volt olyan, hogy fél órát egy piciny korallos részen töltöttünk, majd egy újabbat 2 méterrel odébb:) Ebben a zatonyban benne lenne még 10 merülés, akkor is élvezném 🙂

A kijövetel probléma mentes volt, kifejezetten kellemes a létra, a kapitány is mindig ott segített, ahol kellett. Ma az első merülés egy roncsnál lesz, a 2 másik pár már volt ott, ők kérték repetaként, annyira tetszett nekik… Hmmm, amúgy is szeretem a roncsokat, kiváncsi leszek rá:)

A merülés után gyors visszamenetel a szállásra, nagy fényképező felkap, majd irány az étterem. Az ebédet megint kihagytuk, így az uzsonna idő pont kapóra jött, búvárkodás után a vasszeget is meg tudnánk enni 🙂

Már a kaja utáni pihit tartottuk az éttermet teljesen körbe vevő teraszon és vártuk a közelgő naplementét, amikor az előző naphoz hasonlóan odajött egy hölgy és mosolyogva invitált minket teki kikelést lesni. Duplázás? Naná, hogy megyünk! És, most a nagy gépekkel, nem ám mobillal fogunk szórakozni! A 2-es fészekhelyen egymáshoz közeli két kis fészek készült éppen kikelni, az egyikben már szorgalmasan siettek kifelé a kis jövevények, a másikban még csak az első pár mászott ki, álmosan szemlélték a világot. Aztán, itt is beindult a menet 🙂 Amikor már azt hittük, nincs több, még két apróságot láttunk a lyukban, az egyik nagyon gyengének tűnt, segíteni kellett neki kijönni… Szerintem segítség nélkül nem is boldogult volna…

Hamarosan megint 2 lavórnyi tekivel a tengerparton voltunk, most a sziget másik oldalára mentünk. A kiborítás után a kb 200 teki megkezdte a nagy utat, némelyek kifejezetten gyorsan, mások pedig ráérősebben vették az irányt a víz felé. Nagy örömmel láttuk a vízbe erő tekiket, és hangosan szurkoltunk a lemaradóknak. A vízhez utolsónak érkező nagyon gyengének tűnt, lehet, hogy ő volt az, aki már a fészekből is csak segítséggel jutott ki… Legnagyobb örömünkre ő is elérte a vizet, de a viszonylag gyenge hullámok is vissza-vissza sodorták… Néhányszor még nekifutott, de végül feladta, az élettelen kis test ott ringatózott a vízben… Mindenki ott állt megrökönyödve… Persze, tudjuk, hogy milyen kevesen élik meg a felnőtt kort, de nehezen tudtuk elfogadni, hogy az addigi nagy hepiség így is végződhet 😦

Estére olyan szél lett a sziget egyik oldalán, hogy alig bírtunk a mólón az étterembe eljutni… Hatalmas hullámok voltak az amúgy segély és nyugodt parton, most már értjük, miért próbáljak gáttal védeni a sziget alsó csücskét. Sajnos, a globális felmelegedés itt már mutatja hatását, a vízszint emelkedik, így a homokos sziget szép lassan, de fogy… 😦

Már az ideutazás előtt elhatároztuk, hogy örökbe fogunk fogadni tekiket. Nem is egyet, egy teljes fészeknyit:)

Épp az irodába igyekeztünk, amikor szembe jött velünk egy lámpás pasi, és kérdezte, nem akarunk-e tojásrakást látni… Mi az, hogy! Pár perc múlva már a tök sötét parton bóklásztunk, a közelben egy bokor melletti csendes részen egy másik pasi kis lámpással őrizte az épp tojást rakó mamát. Már jó nehány tojás volt a gödörben (70-100 tojást rak egyszerre), nehány percenként újabb tojás landolt a gödörben. A tojások először lágyak és hosszúkásak, majd megszilárdulva már teljesen kerekké válnak. Úgy tűnt, a mamát nem zavartuk (vakuval nem lehetett fotózni), ő csak a tojás rakásra koncentrált 🙂 Kb 2 óra a folyamat, a gödör kiásást, tojás rakást és a gödör befedését is beleértve. Kismamánk óriási volt, én még életemben nem láttam ekkora példányt! A folyamatot nem vártuk végig, átadtuk a helyünket az újabb érkezőknek, hogy ők is megnézhessék ezt a csodát 🙂

Ugyan az iroda elméletileg már zárva volt, de mivel égett a villany, bepróbálkoztunk. Az adoptálás ára 100 rignit (kb. 30 USD), ezzel az itt működő alapítvány munkáját segítjük. Cserébe egy kis táblát kitesznek a fészekre a mi üzenetünkkel, majd a kikelésről mailben küldenek képeket. Kaptunk egy oklevelet, egy autóra ragasztható matricát (Hazaérve Kiscsucsu büszke dísze lesz!), és egy szép piros pólót is. Négyen összesen 376 kis poronty szülei lettünk, olyan fészkeket választottak nekünk, amelyek ma-holnap kikelnek, így lehet, hogy még látni is fogjuk 🙂

Ma merülés, aztán este poronty születés várás, az én kis fészkem kikelése mára várható 🙂

Folyt. köv.