Ildikóka

A tornyok…

Hozzászólás

Direkt a belvárosban kerestünk szállást, mert ha már Kuala Lumpurban vagyunk, a Petronas tornyot meg kell nézni. 4 éve már jártam itt, de akkor nem tudtunk felmenni, csak lentről bámultam tátott szájjal az épületet. Kíváncsi voltam, hogy másodszor is meglesz-e ugyanaz a hatás… Hát, megvolt!

A taxiból kiszállva nyaktekergetve néztünk fel az iker-tornyokra. Persze, magas, valaha a világ legmagasabb épülete is volt, de ebben nem ez a lényeg. Kecses, elegáns és gyönyörű, legalább is nekem, a modern építészet gyöngyszeme a csillogó acél-üveg. Ahogy a tornyok kerülete felfelé egyre kisebb, az az ember benyomása, hogy a két épület egyenesen a mennybe tör. És, talán egy európai számára fel sem tűnik, az egész az iszlám jegyében épült, a padlóminta 8 ágú csillagon alapul, ami visszatérő motívum az iszlám építészetben.

Naná, hogy minden turista meg akarja örökíteni a tornyot, vagy csak az épületet, vagy magával együtt azt. Az épület előtti placc ideális hely a fényképezésre, vannak is elegen, a jó helyekre, és hogy más ne legyen a képben, perceket is várni kell. Az időjárás nem volt ideális, nemhogy kék ég nem került a fotókra, de 2 percenként törölgettük a kamerát, mert persze egy felhőkarcolót felfelé fotóz az ember, az eső meg onnan jön 🙂

Instagram stílusban

Az első kép természetesen instagram stílusban mobilról 🙂

A csapat

A csapat

Az utazás tervezésekor februárban még nem lehetett online belépőt venni, de végül kb. 1 hónappal indulás előtt elindult az online vásárlás is. A helyszínen szinte lehetetlen jegyet venni, hajnalban kell sorban állni, ha még aznap fel akarsz jutni. Az e-ticketeket külön pénztárnál lehet átvenni, a foglalt időpont előtt max 30 perccel. Nem elég simán a visszaigazolást bemutatni, még a foglaló fényképes igazolványa is kell hozzá… lövésem nincs miért. A jegyen szerepel, hogy Magyarországról vettük, emellett a QR kódon kívül volt rajta egy másik kód is, akkor még nem tudtuk, mire szolgál, de erről majd később…

A jegyeink

A jegyeink

A jegyeket gyorsan megkaptuk, majd bevetettük magunkat a szomszédos bevásárló központba. Ajándék vétel szempontjából a legalsó szint ideális, számos kis árus van, kifejezetten turistáknak való dolgokkal. Természetesen, mi sem jöttünk el üres kézzel 🙂 Fentebb szuperdrága boltok, a világ nagy márkáit itt egy épületben meg lehet vásárolni…

A vezetés időben kezdődött, látszott, hogy jól bejáratott gépezet működik itt 🙂 Az első megállónk a 172 méter magasságban (41. emelet) lévő kétszintes acélhíd, a Skybridge volt. Már a liftezés egy élmény volt 🙂 A falakat kijelzők borítotják, így azt az élményt adva, mintha egy ablakos liftben emelkednénk. Jó gyorsan fent voltunk, de sem a gyomrom, sem a fülem nem jelzett…

A Skybridge még üresen

A Skybridge még üresen

Kb. olyan magasan voltunk ekkor, mint a környező nagyobb épületek, az épület mögötti park szökőkútja és a nagy játszótér is picinynek tűnt innen.

A park, ettől is olyan szellős az egész

A 4 évvel ezelőttről már ismert park és szökőkutak

Még van bőven felfelé is :)

Még van bőven felfelé is 🙂

Kb. 20 percet tölthettünk a hídon, majd tovább vezettek minket egy másik lifthez, ami felvitt előbb a 83., majd a 86. emeletre. A teljes szinten körbe lehet menni, sok helyen távcsövekkel lehet kukkerolni vagy egyszerűen egy puffra leülve nézelődni. No, itt tudtuk meg, mire van a fura kód a jegyen 🙂 A jegyet megfelelő irányba forgatva egy kijelző előtt valami mátrix szerű játékba kezdtünk, forgatva a tornyok előtűntek a semmiből, majd lehetett tovább forgatni az egészet. Vagy öt percet el is szórakoztunk ezzel:)

Elvannak a gyerekek :)

Elvannak a gyerekek 🙂

Innen nézve már minden miniatűr

Innen nézve már minden miniatűr

A másik torony lefelé

A másik torony lefelé

Majdnem a legtetején... távolban a TV torony

Majdnem a legtetején… távolban a TV torony

Természetesen, a kötelező fotózkodás nem maradt el fent sem, Kambodzsában a “pózolj fával” volt a jelszó, ezt itt tovább fejlesztettük 🙂 A kb. 1 órás látogatás hamar eltelt, amúgy sem volt rossz kedvünk, de ezt még tudtuk fokozni 🙂

Leérve megvacsiztunk a szomszédos bevásárló központban. Látszik, hogy ez már a harmadik hét, nem vágytuk annyira a távol-keleti kajákra, olasz lett a mai fogás. Vacsi utánra már tök sötét lett, így nekiláttunk az éjszakai fotózásnak. Az eső elállt, ez jó hír 🙂 Állvány nincs, ez már nem annyira, gondoltam még akkor… No, végül nem kellett kuka és cigis doboz sem, a kamera kihajtható kijelzője tökéletes támaszt adott a földre letett gépnek. Persze, a pózolós fotók itt sem maradtak el 🙂

Twin towers by night

Twin towers by night

A repkedés, transzfer, majd a délutáni ide-oda menetel megtette a hatását, hulla fáradtan értünk vissza a hotelbe. Némi szomorúság már volt a szívemben, most kezdtem érezni, hogy már hazafelé tartunk. De, Bangkok még tartogatott jó néhány élményt…

Folyt.köv.

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s