Régóta ment a visszaszámlálás, virtuális centi vágás, de eljött végre a várva várt nap, irány a Maldív-szigetek 🙂

Emirates-el repültünk Malé-ig, Dubai-on keresztül. 30 kg feladható poggyász, nem volt gond a búvár cucc miatt a súly sem. Noha sejtettem, hogy túl sok ruhát pakolok, volt hely bőven, repülő elviszi, igy nem csináltam belőle gondot (azóta már beigazolódott, kb. negyed ennyi ruha is elég lett volna…).

Úgy alakult, hogy Dubai-ig együtt mentünk, onnan viszont már külön, így én érkeztem elsőként Malébe. Szerencsém volt, mert a Dubai-Malé járat elég üres volt, így kényelmesen, 3 ülésen elfeküdve töltöttem az utat 🙂 Reggel már próbáltam nem aludni a gépen, hogy láthassam a Maldív első kis szigeteit. Csodás volt a felkelő nap fényeiben meglátni az Indiai-óceánt, majd kicsivel később a Maldív első gyöngyszemeit. 🙂

Már elég sokat repültem, de a le és felszállást mindig élvezem. Hála a technikának, ma már a beépített kijelzőn online (!) is lehet a gépre szerelt 2 videó kamerával követni mindent, nagyon klassz volt nézni, ahogy a szigeten landolunk.

Annak ellenére, hogy még korán reggel volt, mellbe vágó párás meleg fogadott a terminálból kilépve, a farmer kb. 2 perc alatt lett csurom vizes rajtam 🙂 A kijáratnál milliónyi ember állt kis táblával a kezében, a hotelek felé ők intézik a transzfereket. Nagy nehezen az én emberem is meglett, és megkezdtem a 2 órás várakozást, a barátaim a következő géppel jöttek csak. Vízzel a kezemben kerestem egy klassz kis ventillátoros zugot kint, a 2 óra viszonylag hamar el is telt. Közben az érkezőket és a szervezkedést lestem. Nem kis feladat a sok-sok sziget sok-sok szállodájába eljuttatni az utasokat, de látszott, hogy a rendszer olajozottan működik. A közelebbi helyekre gyors hajóval, vagy kis hidroplánnal szállítják a turistákat, a távolabbi helyekre van belföldi járat. Mi is ilyennel mentünk tovább, szóval még hiányzott kb 500 km az igazi célig.

A belföldi járatnál nem sokat szórakoztak velünk, hipp-hopp a kb 40 fő szállítására alkalmas gépen találtuk magunkat. Az úti célunk a Maldív-szigetek legdélebbi atollja, az Addu-atoll (régebbi nevén Seenu atoll) volt, ami már egy picivel az Egyenlítő alatt helyezkedik el. Mókás volt, amikor elértük az Egyenlítőt, egy kis szignált hallottunk, majd a sztyuvi kislány oklevelet adott át minden utasnak, gratulálva az Egyenlítőn való áthaladáshoz 🙂

Az út kb 1 óra volt, közben csodálva bámultuk az ablakon át az óceán kékjét, és a rengeteg kis szigetet, melyek nagy része épp hogy a tengerből kiemelkedő homokpad.

Végül, feltűnt a gugli térképről már ismerős alakzat, az Addu atoll is, aminek nemzetközi (!) reptere is van (a II. Világháborúban jelentős katonai reptér volt). Itt is látszik, hogy a rendszer olajozottan működik, pár perc múlva már mindenki a saját hotele felé száguldó gyorshajóban ült. Az alig 15 perces út alatt ámulva bámultuk az atoll vizének türkiz színkavalkádját, a korall padokon meg-megtörő hullámokat.

A hotel “bejáratánál” megláttuk a képekről már ismerős 2 ívesen egymást keresztező pálmát, ekkor kezdett tudatolsulni bennünk, hogy megérkeztünk a paradicsomba 🙂 A hotelnek helyet adó sziget hosszú, de keskeny, igy viszonylag nagy távolságok vannak. Kis elektromos golf autó szerűség a szállító eszköz, ezzel robogtunk a bungijaink felé. A foglalásnál lehetett választani, hogy naplementés vagy napfelkeltés bungit szereténk, az első az atoll nagy lagúnájára néz, a másik az óceánra. Mi a csendes lagúnája nézőt választottuk, ami utólag jó választásnak is tűnt, mert a túloldalon az általunk csak “gyorsvonatnak” elnevezett hullám robaj néha tényleg brutálisan hangos, emellett a hullámok miatt fürdésre nem is alkalmas.

A bungik egymás mellett sorakoznak a parton, de a közöttük burjánzó növényzet kellő magán szférát biztosít, és mindenkinek saját kis tengerparti része van. A bungik egyszerűen berendezettek, a Maldív szigeteki szállodáktól megszokott luxus itt nem jellemző. Az ár mellett ezért is tetszett meg ez a hotel 🙂 Kicsit kopott minden, a hotel az elmúlt időben több tulajdonos váltáson is ment át, látszik, hogy most kezdik rendbe hozni a sokáig elhanyagolt részeket. Bulis a félig nyitott fürdőszoba, a teraszról elénk táruló látvány pedig fantasztikus. 🙂

A délutánt a homokos parton sétálva töltöttük, igazán csak most kezdtük elhinni, hogy hol is vagyunk. Amíg az ember képeken látja a türkiz ezer árnyalatában játszó tengert, a vakítóan fehér homokot és a kecsesen elhajló pálmafákat, giccsesnek tartja… A valóságban mindez eltűnik, ámulatba ejtő a látvány 🙂

És, ha már a giccsesnek tartott dolgoknál tartunk… a naplementék… Tudtam, hogy nagy hatással lesznek rám a trópusi naplementék (is), de azt nem gondoltam, hogy 2 hét alatt mindet meg fogom örökíteni, mert persze mindegyik más volt a maga nemében. Varázslatos látvány, az ember legszívesebben mindet “becsomagolná” és hazavinné magával… Attól függően, mennyire párás a levegő, milyen felhők vannak, ezer féle módon megy le a nap, ezer módon festi meg a felhőket, és a csillogó aranyhíd is mindig más…

Folyt.köv.