Már-már otthonosan éreztük magunkat a Kuala lumpuri reptéren, de az Air Asia még tartogatott meglepetéseket… A csomagok lemérésekor mindannyiunk meglepetésére túlsúlyosak voltak a bőröndök (mindenkié!), noha pontosan azok a cuccok voltak benne, mint addig is 😦 Nem sikerült zöldágra vergődnünk a szigorú repülőtársasági alkalmazottal, így nem maradt más, mint fizettünk 😦 Nem abba a sorba kellett volna állni, mindegy, ez ne szegje kedvünket. (Később megtudtam, vélhetően a párás időben minden ruha és a bőrönd is megszívta magát némi nedvességgel, ez simán okozthatta a túlsúlyt… szóval csak vigyázni legközelebb…)

A bagkoki Don Mueang reptér már ismerős volt Zsuzsinak és nekem, hiszen jó két hete innen indultunk Borneóra. Mivel négyen bőröndökkel esélytelenek voltunk normál taxira, egyéb szállírmányozási lehetőség után néztünk. Pár perc múlva már vidáman egy kisbuszban ültünk, drága sofőrünk angol tudása kb. a “yes”-ig terjedt 🙂 Tudtuk, hogy nem lesz rövid út, de arra nem számítottunk, hogy kora délután a bangkoki csúcsforgalom közepébe csöppenünk. Majd 1 óra alatt értünk el a hotel környékére, de az izgalom még csak itt kezdődött… Egyszer csak lefordultunk a 2×4 sávos főútról valami kis utcába, amit a méretéből adódóan elsőre simán 1 irányúnak gondoltunk volna. De, nem, néha szembe jött (vagy legalább is próbált jönni) egy-egy másik kocsi, tuk-tuk. Mínusz kettővel araszoltunk, miközben az ablakon kinézve mindannyiunk arcán a döbbenet ült ki. Valami piac féle (később rájöttünk, az is) utcán próbáltunk bejutni, az út szélén árusok, kaját készítők sorát láttuk. Komolyan, mint a moziban… Újabb röpke 30 perc után egy még kisebb, de már csendesebb utcába kanyarodtunk le, a söfőr ki is szállt, majd nekilátott leszedni a csomagjainkat. Mivel a foglalt hotelnek hírét-hamvát sem láttuk, kezdtük aggódni, hová is hozott minket a csávó. Egyoldaló vitába kezdtünk, ő mondta thai-ul, mi angolul (amit persze nem értett), végül a helyiek segítségét kértük. Kiderült, hogy a mi hotelünk 1 utcával előbbre van, így buszba vissza, majd újabb 30 perc araszolás után már a hotel előtt is voltunk. A zajos, zsúfolt piacos utcából nyílt egy zsákutca, annak a végén a Ideal Hotel Pratunam hotel. A környéket látva volt némi félelmünk, vajon a szállás milyen lesz, de ebben nem csalódtunk. Pici alapterületú, csupán néhány emeletes, kellemes, és tiszta szállás fogadott minket.

Némi felfrissülés után felbátorodtunk, hogy felfedezzük a környéket, és némi táplálék és ránk fért már. A recepcióstól kaptunk egy kis kártyát, ha gond lenne a visszatalálással 🙂 Elindultunk a főút felé, és kb. 5 perc alatt voltunk ott gyalog, ami idefelé 2×30 percbe telt a taxival 😀

Az autó és ember kavalkád időközben semmit sem csökkent…

Noha az utcán volt aztán kaja választék, kihagytuk, ennyire azért mi sem vagyunk bevállalósak 😀 Gyümölcs, gyümölcslé, édesség OK, de a húsféléket inkább hagyjuk. Volt egy árus, ami mindféle “csemegét” árult, volt békacomb, szöcske, meg “inkábbnemisakaromtudnimicsoda” bogarak, persze sütve. Fotózni nem engedett, csak ha vásárolok is 😀 A biznisz biznissz 😀

Annyira sikerült Bangkok közepén szállást foglalni, hogy kb. fél óráig magunkon kívül nem láttunk fehér embert 🙂 Utána sem sokat, nem épp túrisra környék volt. Nem baj, így legalább látjuk, hogy élnek ők… Piszokra számítottam, de sokkal tisztább volt mint pl. Kuala Lumpur. Az emberek kedvesen, mosolyogva fogadtak, akárhová mentünk. Szóval, a kezdeti ijedelemre nem volt ok 🙂

Kaja után egyszer csak egy szabósághoz értünk, és mivel Tominak szándékában állt némi méretre szabott inggel távozni, be is mentünk. Indiaiak bizniszelnek, és hát tényleg, olyan árakon, hogy ide megéri üres bőrönddel jönni. Olyan sokféle anyag, szabás közül lehetett választani, hogy csak esett az állunk… kb. 30 perc alatt megvolt a választás, méretvétel, még Évi is kedvet kapott 2 blúzra, így majd összeöltözhetnek Tomival 🙂

A majd egész napos utazás, no meg a jó párás meleg megtette hatását, estére jó elfáradtunk, így irány vissza a hotel. Mivel a piac már zárva volt, totál üres utcán sétáltunk vissza. A “nagy utazás” utolsó éjszakája elé néztünk…

Zsuzsi egy reggeli géppel ment, így viszonylag korán keltünk a búcsú miatt. Nekünk még maradt egy kerek napunk, mivel csak este indult a gépünk. A napi terv a Királyi palota és a Fekvő Buddha megtekintése volt. Viszonylag rövid taxizással a Királyi Palotánál is voltunk, hamar túlvoltunk a belépőjegy vásárláson, ill. a nadrág-szarong bérlésen és már mehettünk is. Eszméletlen sok ember volt, külföldiek és helyiek is.

A korábbi uralkodók lakhelyéül szolgáló Királyi Palota (Grand Palace) építészeti csoda, a világörökség része. A palotán belül található a Wat Phra Kaew (A Smaragd Buddha Temploma), ez ad otthont Thaiföld legnagyobb becsben tartott Buddhájának, a Smaragd Buddhának (ami egyébként jádéból készült).

Gyönyörű hely, noha a sok ember, nagy nyüzsgés miatt kicsit nehéz “kikapcsolni”. A Smaragd Buddha templomban megtaláltuk a békét, csendesen leültünk a sok imádkozó mögött és élveztük a hely hangulatát.

A Királyi Palota közelében található Bangkok egyik legrégebbi, legnagyobb és leghíresebb temploma. A Wat Pho több mint 1000 Buddha szobrával már eleve elkápráztató, ám híressé a Fekvő Buddha szobra által vált. Az óriás méretű, igazgyöngyökkel kirakott talpazaton fekvő s arannyal bevont Buddha 46 méter hosszú és 15 méter magas, ez a legnagyobb templomi s beltéri Buddha ábrázolás.

A monumentális szobor fantasztikus látvány, olyan picinynek, semmisnek érzi magát az ember mellette álva. Mindezt kiegészíti egy csilingelő hang… A templom túloldalán egy adománygyűjtő perselysor van, az adja a hangot. Némi pénzért egy néni ad egy kis tálka aprót, melyet egyesével kell bedobni a sorban álló perselyekbe. Egyszerűen imádtuk 🙂  A templom mögött egy csodás kert van, további szentélyekkel.

Délutánra még egy kis vásárlást beütemeztünk, és elmentünk az időközben elkészült ingekért-blúzokért is. Aztán, irány a reptér… Amikor megérkeztünk, nem tűnt fel, milyen hatalmas is a nagy nemzetközi reptér… mint valami kisváros… Noha bőven volt csomagunk (nagy bőrönd feladósnak, kisbőrönd + hátizsák kézinek), nem volt gond a csekkolással, megúsztuk ráfizetés nélkül.

A hazaút viszonylag eseménytelenül telt el, a Bagkok-Isztambul úton jó sokat sikerült aludni, Isztambulban isteni kávét ittunk, és valahogy az átszállás miatti várakozás sem volt olyan kellemetlen. Ilyenkor már a legszívesebben otthon akar lenne az ember… Véget ért a kiscsapat által csak “nagy utazásnak” keresztelt út, ami tényleg “nagyra”, csodálatosra sikeredett. Álmok teljesedtek be, új tájakat, embereket ismertünk meg, ezzel is sokat gazdagodtunk. Tudom, hogy sokáig és sokszor fogom még ezt a blogot is újra olvasni, ha ismét érezni akarom azt, amit megéltem. Az utazás ettől csodás dolog 🙂

Folyt.köv egy másik utazás során…