Már írtam korábban, hogy az Air Asia-val potom árakon lehet repkedni. Ha már arrafelé jártunk, beterveztük, hogy az amúgy is szoros program ellenére még Kambodzsába is “átugrunk”. A repjegyeket kemény tíz ezer forintért sikerült vagy 6 hónappal korábban megvenni (indulás előtt néztük, akkor már 100 körül lett volna), a szállás is csak 45 dodó volt 2 napra… 2 nap nem sok, de gondoltuk, Angkor felfedezésére talán elég lesz…

Hajnali 1/2 4-kor keltünk, nagyon nem esett jól, ezt mondani sem kell… Este még logisztikáztuk a cuccokat, mert a nagy bőröndöket a szállodában hagytuk, csak kézipoggyászt vittünk magunkkal.

Siem Reap-re érkeztünk, ami szinte Angkor mellé épült város. A reptere meglehetősen kicsi, de olyan tip-top, hogy Ferihegy elbújhat mellette 🙂 Elsőként a vízum igénylés procedúrán kellett túlesnünk, ez gyakorlatilag annyi, hogy a kitöltött form + fénykép + 20 USD (!) lead egy nagyon morcos, uniformisba öltözött tagnál, majd végignézni, ahogy az útleved végig vándorol vagy 10 másik (!) ember kezén is. Azért, ez nem semmi! 🙂

A hotel tuk-tuk-ot küldött értünk a reptérre, táblácskával 2 mosolygós fiatalember várt minket, majd a parkolóba kísértek. Kedvességből nem egyből a hotelbe vittek, némi kerülővel azonnal bepillantást nyerhettünk Angkor csodáira.

A Hanuman Alaya Boutique hotel valami fantasztikus volt… csodás kert növényekkel, szobrokkal, medencével, és hát a szobák is… A személyzet aranyos, és noha az angollal van némi problémájuk, de nagyon segítőkészek. Évinek aznap volt a szülinapja, így egy kis meglepetéssel is készülni akartunk. Mivel ő intézte a foglalást, mi nem tudtuk a hotel email címét és a honlapjukon pont a kapcsolat oldal volt 404-es, így előzetesen nem tudtuk felvenni velük a kapcsolatot. A becsekkoláskor gyorsan megbeszéltük velük az esti meglepi tortát, a tuk-tuk és guide bérlést is, 10-kor már 2 tuk-tuk-kal (angolul kész nyelvtörő a two tuk-tuks kiejtése:) “robogtunk” a romok felé.

Az Angorba szóló 3 napos belépő 40 dollárba került, ez azért meglepetés volt, viszont legalább fényképes igazolványt kaptunk. Angkorról sok képet láttunk már korábban, de persze a fotók nem tudják sosem visszaadni azt, amit ott élsz meg. Angkor, a khmer templomok ősi városa csodás építményekből áll, a kb. 200 négyzetkilóméteres területen több száz szentély és templom áll. A guide-dal megbeszéltük, hogy próbálja meg a 2 napba besűríteni a legszebbeket, legfontosabbakat.

A fiatal vezetőnk nagyon aranyos volt, 2 nap alatt megpróbálta teletömni az agyunkat rengeteg infóval, kezdve a buddhizmus és a hinduizmus alapjaival, a történelem során folyamatosan változó királyságok neveivel, és mindenféle mitológiai történettel. Picit olyan érzés volt, mint amikor először Egyiptomban jártunk, istenek, fáraók, történetek… nagy káosz 🙂 Noha rengeteg turista van, a nagy területen jól eloszlanak, gyakorlatilag nincs tömeg (mondjuk, most még az esős évszak tart, így nem épp főszezonban érkeztünk). Ez nagyon jó, ha az ember igazán ízlelgetni akarja a helyet, és fotózni is szeretne. Azaz, pont nekünk való 🙂

A romok között sétálva többször is Mexico fílingem volt. A megfeketedett templomok, szentélyek, a sok helyen buja, zöld környezet, néha a piramis szerű építmények csodásak voltak. El sem tudom képzelni, sok száz évvel ezelőtt hogyan tudott az emberiség ilyen építményeket megtervezni és meg is alkotni 🙂

Az első fél napot Angkor Watban töltöttük, ami előbb hindu, majd később buddhista templomként fukcionált. Ma is működő vallási központ a hinduk és a buddhisták körében is (egyébként a helyiek egyfajta kevert hindu-buddhista vallást gyakorolnak manapság).  A khmer nyelvben Angkor Wat a templomok fővárosát jelenti, és ez nagyon igaz, minden idők legnagyobb vallási célú épület együttesének tartják a világban. A fő épület Kambodzsa jelképe lett, a nemzeti zászlón és a pénzeken is megjelenik. Érdeklődőknek bővebb info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Angkorvat

Az ebédet egy, a turisták számára üzemeltetett étteremben fogyasztottuk el, a kaja nagyon finom volt, de európai árakkal…

Délután a Ta Prohm-ban, a buddhista templom kolostorban jártunk, ez utóbbit mindenki csak “Tomb raider” templomnak hívja az itt forgatott film miatt (nem tudom, nekem ez a film kimaradt…). A templomegyüttes a turisták kedvelt látványossága, mert a régészek szinte abban az állapotban hagyták, ahogy anno megtalálták, sok épületet szinte benőttek a fák hatalmas gyökerei. Érdeklődőknek további info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ta_Prohm

A csodás látnivalóktól teljesen felpörögve, de a melegtől és a hajnali keléstől már elég megfáradva fejeztük be az első napot. Nagyon jó volt leülni a helyi árusok kavalkáldjában, friss ananászt nyamnyogni és egyszerűen csak pihenni. A szállodába visszatérve gyorsan birtokba is vettük a medencét, a kifejezetten hűs víz nagyon jól esett. Vacsizni maradtunk a kis hotelben, mert hát ugye ott volt a szülinapi meglepetés is 🙂 A kaja isteni volt, és a meglepetés is jól sikerült, a világítást lekapcsolva a személyzet énekelve hozta be a meglepi tortát, hugicám köpni-nyelni nem tudott. Lehet ennél szebb szülinapja valakinek?

Másnap délelőtt Angkor Thom-ba (Nagy város) látogattunk. Az istenszobrokkal díszített hídon, majd az arcos, elefántos kapunk áthaladva hamarosan a Bajon főtemplomhoz értünk. Az általunk csak arcok templomoként hívott épület együttest díszes, fedett folyosók zárják körbe, amelyek tetejéről 49, lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. Sétánkat a hindu Mennyei templom, majd az Elefánt terasz felé folytattuk.

Bővebb infok az érdeklődőknek:
Angkor Thom
Bajon templom
Mennyei templom
Elefántterasz

Az ebédet az előző naphoz hasonló étteremben fogyasztottuk el, délutánra kicsit távolabbi programot terveztünk. Eddig nagyon szerencsések voltunk az időjárással, noha még tart az esős évszak, és a netes időjárás jelentések is mindkét napra esőt mondtak, csak előző éjjel esett. Tulajdonképp a fő programon túl voltunk, és bár fotósként nem épp a legideálisabb körülmények voltak (ezért a sok “kiégett” ég a képeken), legalább szárazan megúsztuk 🙂 Eddig…

A tuk-tukokkal kb 1 órás útra indultunk, de hamarosan gomoly felhők gyűltek, nagyon nem nézett ki jól a dolog. A sofőrünk meg is állt, felvette az esőkabátját, a tuk-tuk oldalán leengedte a ponyvákat, hogy mi is védve legyünk.

Elméletileg mindenféle zipp-zárral és kampóval esővédetté tehető a tuk-tuk, de nálunk 1-2 zipp-zár nem működött és a kapcsok sem lettek jól rögzítve. Amikor eleredt az eső, pár perc múlva a széltől beömlő víztől ázott verébként ültünk Zsuzsival a tuk-tukban. A kis hátizsákot, benne a fényképezővel jobb híján az esőkabáttal védtem (ebből okulva vettem is Bangkokban egy eső ellen is védett hátizsákot). A cipőben tocsogtunk, az ülés is tiszta víz volt, szóval, sok száraz nem maradt rajtunk, a szemüvegemhez sem ártott volna egy ablaktörlő. A sofőrünk ebből mit sem sejtett, emlékezetes marad az az arckifejezése, amikor meglátott minket kb. 15 perc után megállva 😀 Vissza is fordultunk, mert az eső nem gyengült, így nagy értelme nem lett volna tovább menni. Ami először poénos volt, 30 perc után már nem annyira… A levegő lehűlt, a szél továbbra is keresztül fújt a tuk-tukon. Az amúgy is nagyon szegény, lepukkant útmenti falvak még siralmasabbnak tűntek az utcán hömpölygő vízzel. Mire a szállodához visszatértünk, már vacogtam, kocogtak a fogaim. Pechemre nem volt még meleg víz (!), így a klassz forró zuhany csak álom maradt. A forró csoki viszont tényleg forró volt 🙂

Estére az egész csapat benevezett egy tradícionális kambodzsai masszázsra, ez valami isteni volt 🙂 Az eső csak reggel állt el, a szállodában is itt-ott már törölközők “díszítették” a padlót, nem volt tökéletes az eső elleni védekezés. A Kuala Lumpurba visszavezető repülő út végleg betett az amúgy is kezdődő náthámnak, konkértan le akartak minket fagyasztani…

A Kuala lumpuri reptérről röppke 1 óra alatt bejuttunk a városba, estére foglalt jegyünk volt a Patronas toronyba, de erről kicsit később 🙂

Folyt. köv.