Ildikóka


Hozzászólás

Bangkok forgataga… és a “nagy utazás” vége…

Már-már otthonosan éreztük magunkat a Kuala lumpuri reptéren, de az Air Asia még tartogatott meglepetéseket… A csomagok lemérésekor mindannyiunk meglepetésére túlsúlyosak voltak a bőröndök (mindenkié!), noha pontosan azok a cuccok voltak benne, mint addig is 😦 Nem sikerült zöldágra vergődnünk a szigorú repülőtársasági alkalmazottal, így nem maradt más, mint fizettünk 😦 Nem abba a sorba kellett volna állni, mindegy, ez ne szegje kedvünket. (Később megtudtam, vélhetően a párás időben minden ruha és a bőrönd is megszívta magát némi nedvességgel, ez simán okozthatta a túlsúlyt… szóval csak vigyázni legközelebb…)

A bagkoki Don Mueang reptér már ismerős volt Zsuzsinak és nekem, hiszen jó két hete innen indultunk Borneóra. Mivel négyen bőröndökkel esélytelenek voltunk normál taxira, egyéb szállírmányozási lehetőség után néztünk. Pár perc múlva már vidáman egy kisbuszban ültünk, drága sofőrünk angol tudása kb. a “yes”-ig terjedt 🙂 Tudtuk, hogy nem lesz rövid út, de arra nem számítottunk, hogy kora délután a bangkoki csúcsforgalom közepébe csöppenünk. Majd 1 óra alatt értünk el a hotel környékére, de az izgalom még csak itt kezdődött… Egyszer csak lefordultunk a 2×4 sávos főútról valami kis utcába, amit a méretéből adódóan elsőre simán 1 irányúnak gondoltunk volna. De, nem, néha szembe jött (vagy legalább is próbált jönni) egy-egy másik kocsi, tuk-tuk. Mínusz kettővel araszoltunk, miközben az ablakon kinézve mindannyiunk arcán a döbbenet ült ki. Valami piac féle (később rájöttünk, az is) utcán próbáltunk bejutni, az út szélén árusok, kaját készítők sorát láttuk. Komolyan, mint a moziban… Újabb röpke 30 perc után egy még kisebb, de már csendesebb utcába kanyarodtunk le, a söfőr ki is szállt, majd nekilátott leszedni a csomagjainkat. Mivel a foglalt hotelnek hírét-hamvát sem láttuk, kezdtük aggódni, hová is hozott minket a csávó. Egyoldaló vitába kezdtünk, ő mondta thai-ul, mi angolul (amit persze nem értett), végül a helyiek segítségét kértük. Kiderült, hogy a mi hotelünk 1 utcával előbbre van, így buszba vissza, majd újabb 30 perc araszolás után már a hotel előtt is voltunk. A zajos, zsúfolt piacos utcából nyílt egy zsákutca, annak a végén a Ideal Hotel Pratunam hotel. A környéket látva volt némi félelmünk, vajon a szállás milyen lesz, de ebben nem csalódtunk. Pici alapterületú, csupán néhány emeletes, kellemes, és tiszta szállás fogadott minket.

Némi felfrissülés után felbátorodtunk, hogy felfedezzük a környéket, és némi táplálék és ránk fért már. A recepcióstól kaptunk egy kis kártyát, ha gond lenne a visszatalálással 🙂 Elindultunk a főút felé, és kb. 5 perc alatt voltunk ott gyalog, ami idefelé 2×30 percbe telt a taxival 😀

Az autó és ember kavalkád időközben semmit sem csökkent…

Bangkoki csúcsforgalom

Bangkoki csúcsforgalom

Noha az utcán volt aztán kaja választék, kihagytuk, ennyire azért mi sem vagyunk bevállalósak 😀 Gyümölcs, gyümölcslé, édesség OK, de a húsféléket inkább hagyjuk. Volt egy árus, ami mindféle “csemegét” árult, volt békacomb, szöcske, meg “inkábbnemisakaromtudnimicsoda” bogarak, persze sütve. Fotózni nem engedett, csak ha vásárolok is 😀 A biznisz biznissz 😀

Annyira sikerült Bangkok közepén szállást foglalni, hogy kb. fél óráig magunkon kívül nem láttunk fehér embert 🙂 Utána sem sokat, nem épp túrisra környék volt. Nem baj, így legalább látjuk, hogy élnek ők… Piszokra számítottam, de sokkal tisztább volt mint pl. Kuala Lumpur. Az emberek kedvesen, mosolyogva fogadtak, akárhová mentünk. Szóval, a kezdeti ijedelemre nem volt ok 🙂

Kaja után egyszer csak egy szabósághoz értünk, és mivel Tominak szándékában állt némi méretre szabott inggel távozni, be is mentünk. Indiaiak bizniszelnek, és hát tényleg, olyan árakon, hogy ide megéri üres bőrönddel jönni. Olyan sokféle anyag, szabás közül lehetett választani, hogy csak esett az állunk… kb. 30 perc alatt megvolt a választás, méretvétel, még Évi is kedvet kapott 2 blúzra, így majd összeöltözhetnek Tomival 🙂

A majd egész napos utazás, no meg a jó párás meleg megtette hatását, estére jó elfáradtunk, így irány vissza a hotel. Mivel a piac már zárva volt, totál üres utcán sétáltunk vissza. A “nagy utazás” utolsó éjszakája elé néztünk…

Zsuzsi egy reggeli géppel ment, így viszonylag korán keltünk a búcsú miatt. Nekünk még maradt egy kerek napunk, mivel csak este indult a gépünk. A napi terv a Királyi palota és a Fekvő Buddha megtekintése volt. Viszonylag rövid taxizással a Királyi Palotánál is voltunk, hamar túlvoltunk a belépőjegy vásárláson, ill. a nadrág-szarong bérlésen és már mehettünk is. Eszméletlen sok ember volt, külföldiek és helyiek is.

A korábbi uralkodók lakhelyéül szolgáló Királyi Palota (Grand Palace) építészeti csoda, a világörökség része. A palotán belül található a Wat Phra Kaew (A Smaragd Buddha Temploma), ez ad otthont Thaiföld legnagyobb becsben tartott Buddhájának, a Smaragd Buddhának (ami egyébként jádéból készült).

Gyönyörű hely, noha a sok ember, nagy nyüzsgés miatt kicsit nehéz “kikapcsolni”. A Smaragd Buddha templomban megtaláltuk a békét, csendesen leültünk a sok imádkozó mögött és élveztük a hely hangulatát.

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

"Kicsit" melegem volt...

“Kicsit” melegem volt…

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

Bangkok - Királyi Palota

Bangkok – Királyi Palota

A Királyi Palota közelében található Bangkok egyik legrégebbi, legnagyobb és leghíresebb temploma. A Wat Pho több mint 1000 Buddha szobrával már eleve elkápráztató, ám híressé a Fekvő Buddha szobra által vált. Az óriás méretű, igazgyöngyökkel kirakott talpazaton fekvő s arannyal bevont Buddha 46 méter hosszú és 15 méter magas, ez a legnagyobb templomi s beltéri Buddha ábrázolás.

A monumentális szobor fantasztikus látvány, olyan picinynek, semmisnek érzi magát az ember mellette álva. Mindezt kiegészíti egy csilingelő hang… A templom túloldalán egy adománygyűjtő perselysor van, az adja a hangot. Némi pénzért egy néni ad egy kis tálka aprót, melyet egyesével kell bedobni a sorban álló perselyekbe. Egyszerűen imádtuk 🙂  A templom mögött egy csodás kert van, további szentélyekkel.

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma… ugye, milyen piciny vagyok…

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma… a perselysor

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Wat Pho, a Fekvő Buddha temploma

Délutánra még egy kis vásárlást beütemeztünk, és elmentünk az időközben elkészült ingekért-blúzokért is. Aztán, irány a reptér… Amikor megérkeztünk, nem tűnt fel, milyen hatalmas is a nagy nemzetközi reptér… mint valami kisváros… Noha bőven volt csomagunk (nagy bőrönd feladósnak, kisbőrönd + hátizsák kézinek), nem volt gond a csekkolással, megúsztuk ráfizetés nélkül.

Suvarnabhumi Airport, Bangkok

Suvarnabhumi Airport, Bangkok

A hazaút viszonylag eseménytelenül telt el, a Bagkok-Isztambul úton jó sokat sikerült aludni, Isztambulban isteni kávét ittunk, és valahogy az átszállás miatti várakozás sem volt olyan kellemetlen. Ilyenkor már a legszívesebben otthon akar lenne az ember… Véget ért a kiscsapat által csak “nagy utazásnak” keresztelt út, ami tényleg “nagyra”, csodálatosra sikeredett. Álmok teljesedtek be, új tájakat, embereket ismertünk meg, ezzel is sokat gazdagodtunk. Tudom, hogy sokáig és sokszor fogom még ezt a blogot is újra olvasni, ha ismét érezni akarom azt, amit megéltem. Az utazás ettől csodás dolog 🙂

Folyt.köv egy másik utazás során…

 

 

 

 

 


Hozzászólás

A tornyok…

Direkt a belvárosban kerestünk szállást, mert ha már Kuala Lumpurban vagyunk, a Petronas tornyot meg kell nézni. 4 éve már jártam itt, de akkor nem tudtunk felmenni, csak lentről bámultam tátott szájjal az épületet. Kíváncsi voltam, hogy másodszor is meglesz-e ugyanaz a hatás… Hát, megvolt!

A taxiból kiszállva nyaktekergetve néztünk fel az iker-tornyokra. Persze, magas, valaha a világ legmagasabb épülete is volt, de ebben nem ez a lényeg. Kecses, elegáns és gyönyörű, legalább is nekem, a modern építészet gyöngyszeme a csillogó acél-üveg. Ahogy a tornyok kerülete felfelé egyre kisebb, az az ember benyomása, hogy a két épület egyenesen a mennybe tör. És, talán egy európai számára fel sem tűnik, az egész az iszlám jegyében épült, a padlóminta 8 ágú csillagon alapul, ami visszatérő motívum az iszlám építészetben.

Naná, hogy minden turista meg akarja örökíteni a tornyot, vagy csak az épületet, vagy magával együtt azt. Az épület előtti placc ideális hely a fényképezésre, vannak is elegen, a jó helyekre, és hogy más ne legyen a képben, perceket is várni kell. Az időjárás nem volt ideális, nemhogy kék ég nem került a fotókra, de 2 percenként törölgettük a kamerát, mert persze egy felhőkarcolót felfelé fotóz az ember, az eső meg onnan jön 🙂

Instagram stílusban

Az első kép természetesen instagram stílusban mobilról 🙂

A csapat

A csapat

Az utazás tervezésekor februárban még nem lehetett online belépőt venni, de végül kb. 1 hónappal indulás előtt elindult az online vásárlás is. A helyszínen szinte lehetetlen jegyet venni, hajnalban kell sorban állni, ha még aznap fel akarsz jutni. Az e-ticketeket külön pénztárnál lehet átvenni, a foglalt időpont előtt max 30 perccel. Nem elég simán a visszaigazolást bemutatni, még a foglaló fényképes igazolványa is kell hozzá… lövésem nincs miért. A jegyen szerepel, hogy Magyarországról vettük, emellett a QR kódon kívül volt rajta egy másik kód is, akkor még nem tudtuk, mire szolgál, de erről majd később…

A jegyeink

A jegyeink

A jegyeket gyorsan megkaptuk, majd bevetettük magunkat a szomszédos bevásárló központba. Ajándék vétel szempontjából a legalsó szint ideális, számos kis árus van, kifejezetten turistáknak való dolgokkal. Természetesen, mi sem jöttünk el üres kézzel 🙂 Fentebb szuperdrága boltok, a világ nagy márkáit itt egy épületben meg lehet vásárolni…

A vezetés időben kezdődött, látszott, hogy jól bejáratott gépezet működik itt 🙂 Az első megállónk a 172 méter magasságban (41. emelet) lévő kétszintes acélhíd, a Skybridge volt. Már a liftezés egy élmény volt 🙂 A falakat kijelzők borítotják, így azt az élményt adva, mintha egy ablakos liftben emelkednénk. Jó gyorsan fent voltunk, de sem a gyomrom, sem a fülem nem jelzett…

A Skybridge még üresen

A Skybridge még üresen

Kb. olyan magasan voltunk ekkor, mint a környező nagyobb épületek, az épület mögötti park szökőkútja és a nagy játszótér is picinynek tűnt innen.

A park, ettől is olyan szellős az egész

A 4 évvel ezelőttről már ismert park és szökőkutak

Még van bőven felfelé is :)

Még van bőven felfelé is 🙂

Kb. 20 percet tölthettünk a hídon, majd tovább vezettek minket egy másik lifthez, ami felvitt előbb a 83., majd a 86. emeletre. A teljes szinten körbe lehet menni, sok helyen távcsövekkel lehet kukkerolni vagy egyszerűen egy puffra leülve nézelődni. No, itt tudtuk meg, mire van a fura kód a jegyen 🙂 A jegyet megfelelő irányba forgatva egy kijelző előtt valami mátrix szerű játékba kezdtünk, forgatva a tornyok előtűntek a semmiből, majd lehetett tovább forgatni az egészet. Vagy öt percet el is szórakoztunk ezzel:)

Elvannak a gyerekek :)

Elvannak a gyerekek 🙂

Innen nézve már minden miniatűr

Innen nézve már minden miniatűr

A másik torony lefelé

A másik torony lefelé

Majdnem a legtetején... távolban a TV torony

Majdnem a legtetején… távolban a TV torony

Természetesen, a kötelező fotózkodás nem maradt el fent sem, Kambodzsában a “pózolj fával” volt a jelszó, ezt itt tovább fejlesztettük 🙂 A kb. 1 órás látogatás hamar eltelt, amúgy sem volt rossz kedvünk, de ezt még tudtuk fokozni 🙂

Leérve megvacsiztunk a szomszédos bevásárló központban. Látszik, hogy ez már a harmadik hét, nem vágytuk annyira a távol-keleti kajákra, olasz lett a mai fogás. Vacsi utánra már tök sötét lett, így nekiláttunk az éjszakai fotózásnak. Az eső elállt, ez jó hír 🙂 Állvány nincs, ez már nem annyira, gondoltam még akkor… No, végül nem kellett kuka és cigis doboz sem, a kamera kihajtható kijelzője tökéletes támaszt adott a földre letett gépnek. Persze, a pózolós fotók itt sem maradtak el 🙂

Twin towers by night

Twin towers by night

A repkedés, transzfer, majd a délutáni ide-oda menetel megtette a hatását, hulla fáradtan értünk vissza a hotelbe. Némi szomorúság már volt a szívemben, most kezdtem érezni, hogy már hazafelé tartunk. De, Bangkok még tartogatott jó néhány élményt…

Folyt.köv.


Hozzászólás

Angkor csodái

Már írtam korábban, hogy az Air Asia-val potom árakon lehet repkedni. Ha már arrafelé jártunk, beterveztük, hogy az amúgy is szoros program ellenére még Kambodzsába is “átugrunk”. A repjegyeket kemény tíz ezer forintért sikerült vagy 6 hónappal korábban megvenni (indulás előtt néztük, akkor már 100 körül lett volna), a szállás is csak 45 dodó volt 2 napra… 2 nap nem sok, de gondoltuk, Angkor felfedezésére talán elég lesz…

Hajnali 1/2 4-kor keltünk, nagyon nem esett jól, ezt mondani sem kell… Este még logisztikáztuk a cuccokat, mert a nagy bőröndöket a szállodában hagytuk, csak kézipoggyászt vittünk magunkkal.

Siem Reap-re érkeztünk, ami szinte Angkor mellé épült város. A reptere meglehetősen kicsi, de olyan tip-top, hogy Ferihegy elbújhat mellette 🙂 Elsőként a vízum igénylés procedúrán kellett túlesnünk, ez gyakorlatilag annyi, hogy a kitöltött form + fénykép + 20 USD (!) lead egy nagyon morcos, uniformisba öltözött tagnál, majd végignézni, ahogy az útleved végig vándorol vagy 10 másik (!) ember kezén is. Azért, ez nem semmi! 🙂

A hotel tuk-tuk-ot küldött értünk a reptérre, táblácskával 2 mosolygós fiatalember várt minket, majd a parkolóba kísértek. Kedvességből nem egyből a hotelbe vittek, némi kerülővel azonnal bepillantást nyerhettünk Angkor csodáira.

Tuk-tukban

Tuk-tukban

A Hanuman Alaya Boutique hotel valami fantasztikus volt… csodás kert növényekkel, szobrokkal, medencével, és hát a szobák is… A személyzet aranyos, és noha az angollal van némi problémájuk, de nagyon segítőkészek. Évinek aznap volt a szülinapja, így egy kis meglepetéssel is készülni akartunk. Mivel ő intézte a foglalást, mi nem tudtuk a hotel email címét és a honlapjukon pont a kapcsolat oldal volt 404-es, így előzetesen nem tudtuk felvenni velük a kapcsolatot. A becsekkoláskor gyorsan megbeszéltük velük az esti meglepi tortát, a tuk-tuk és guide bérlést is, 10-kor már 2 tuk-tuk-kal (angolul kész nyelvtörő a two tuk-tuks kiejtése:) “robogtunk” a romok felé.

Hotel kert és medence

Hotel kert és medence

Az Angorba szóló 3 napos belépő 40 dollárba került, ez azért meglepetés volt, viszont legalább fényképes igazolványt kaptunk. Angkorról sok képet láttunk már korábban, de persze a fotók nem tudják sosem visszaadni azt, amit ott élsz meg. Angkor, a khmer templomok ősi városa csodás építményekből áll, a kb. 200 négyzetkilóméteres területen több száz szentély és templom áll. A guide-dal megbeszéltük, hogy próbálja meg a 2 napba besűríteni a legszebbeket, legfontosabbakat.

Nem kis terület...

Nem kis terület…

A fiatal vezetőnk nagyon aranyos volt, 2 nap alatt megpróbálta teletömni az agyunkat rengeteg infóval, kezdve a buddhizmus és a hinduizmus alapjaival, a történelem során folyamatosan változó királyságok neveivel, és mindenféle mitológiai történettel. Picit olyan érzés volt, mint amikor először Egyiptomban jártunk, istenek, fáraók, történetek… nagy káosz 🙂 Noha rengeteg turista van, a nagy területen jól eloszlanak, gyakorlatilag nincs tömeg (mondjuk, most még az esős évszak tart, így nem épp főszezonban érkeztünk). Ez nagyon jó, ha az ember igazán ízlelgetni akarja a helyet, és fotózni is szeretne. Azaz, pont nekünk való 🙂

A romok között sétálva többször is Mexico fílingem volt. A megfeketedett templomok, szentélyek, a sok helyen buja, zöld környezet, néha a piramis szerű építmények csodásak voltak. El sem tudom képzelni, sok száz évvel ezelőtt hogyan tudott az emberiség ilyen építményeket megtervezni és meg is alkotni 🙂

Az első fél napot Angkor Watban töltöttük, ami előbb hindu, majd később buddhista templomként fukcionált. Ma is működő vallási központ a hinduk és a buddhisták körében is (egyébként a helyiek egyfajta kevert hindu-buddhista vallást gyakorolnak manapság).  A khmer nyelvben Angkor Wat a templomok fővárosát jelenti, és ez nagyon igaz, minden idők legnagyobb vallási célú épület együttesének tartják a világban. A fő épület Kambodzsa jelképe lett, a nemzeti zászlón és a pénzeken is megjelenik. Érdeklődőknek bővebb info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Angkorvat

Angkor Wat

Angkor Wat

Ma is működő vallási központ

Ma is működő vallási központ

Most is érzem az illatot...

Most is érzem az illatot…

Fiatal szerzetesek

Fiatal szerzetesek

Szerencse kövek

Szerencse kövek

Tisztító medencék

Tisztító medencék

A hátsó bejárat

A hátsó bejárat

Az ebédet egy, a turisták számára üzemeltetett étteremben fogyasztottuk el, a kaja nagyon finom volt, de európai árakkal…

Délután a Ta Prohm-ban, a buddhista templom kolostorban jártunk, ez utóbbit mindenki csak “Tomb raider” templomnak hívja az itt forgatott film miatt (nem tudom, nekem ez a film kimaradt…). A templomegyüttes a turisták kedvelt látványossága, mert a régészek szinte abban az állapotban hagyták, ahogy anno megtalálták, sok épületet szinte benőttek a fák hatalmas gyökerei. Érdeklődőknek további info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ta_Prohm

Ta Prohm

Ta Prohm

A természet az úr?

A természet az úr?

Megbújva...

Megbújva…

Ez egy fa gyökere... képtelenség befotózni :)

Ez egy fa gyökere… képtelenség befotózni 🙂

Végre egy kék ég is :)

Végre egy kék ég is 🙂

IMG_2763

A csodás látnivalóktól teljesen felpörögve, de a melegtől és a hajnali keléstől már elég megfáradva fejeztük be az első napot. Nagyon jó volt leülni a helyi árusok kavalkáldjában, friss ananászt nyamnyogni és egyszerűen csak pihenni. A szállodába visszatérve gyorsan birtokba is vettük a medencét, a kifejezetten hűs víz nagyon jól esett. Vacsizni maradtunk a kis hotelben, mert hát ugye ott volt a szülinapi meglepetés is 🙂 A kaja isteni volt, és a meglepetés is jól sikerült, a világítást lekapcsolva a személyzet énekelve hozta be a meglepi tortát, hugicám köpni-nyelni nem tudott. Lehet ennél szebb szülinapja valakinek?

Másnap délelőtt Angkor Thom-ba (Nagy város) látogattunk. Az istenszobrokkal díszített hídon, majd az arcos, elefántos kapunk áthaladva hamarosan a Bajon főtemplomhoz értünk. Az általunk csak arcok templomoként hívott épület együttest díszes, fedett folyosók zárják körbe, amelyek tetejéről 49, lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. Sétánkat a hindu Mennyei templom, majd az Elefánt terasz felé folytattuk.

Bővebb infok az érdeklődőknek:
Angkor Thom
Bajon templom
Mennyei templom
Elefántterasz

A híd

A híd

A kapu

A kapu

Bajon templom

Bajon templom

Arcok mindenhol...

Arcok mindenhol…

Csodás domborművek

Csodás domborművek

IMG_2974

Mennyei templom

Mennyei templom

Elefántterasz

Elefántterasz

Az ebédet az előző naphoz hasonló étteremben fogyasztottuk el, délutánra kicsit távolabbi programot terveztünk. Eddig nagyon szerencsések voltunk az időjárással, noha még tart az esős évszak, és a netes időjárás jelentések is mindkét napra esőt mondtak, csak előző éjjel esett. Tulajdonképp a fő programon túl voltunk, és bár fotósként nem épp a legideálisabb körülmények voltak (ezért a sok “kiégett” ég a képeken), legalább szárazan megúsztuk 🙂 Eddig…

A tuk-tukokkal kb 1 órás útra indultunk, de hamarosan gomoly felhők gyűltek, nagyon nem nézett ki jól a dolog. A sofőrünk meg is állt, felvette az esőkabátját, a tuk-tuk oldalán leengedte a ponyvákat, hogy mi is védve legyünk.

Utolsó kép, mielőtt biztonságba helyeztem a fényképezőt...

Utolsó kép, mielőtt biztonságba helyeztem a fényképezőt…

Elméletileg mindenféle zipp-zárral és kampóval esővédetté tehető a tuk-tuk, de nálunk 1-2 zipp-zár nem működött és a kapcsok sem lettek jól rögzítve. Amikor eleredt az eső, pár perc múlva a széltől beömlő víztől ázott verébként ültünk Zsuzsival a tuk-tukban. A kis hátizsákot, benne a fényképezővel jobb híján az esőkabáttal védtem (ebből okulva vettem is Bangkokban egy eső ellen is védett hátizsákot). A cipőben tocsogtunk, az ülés is tiszta víz volt, szóval, sok száraz nem maradt rajtunk, a szemüvegemhez sem ártott volna egy ablaktörlő. A sofőrünk ebből mit sem sejtett, emlékezetes marad az az arckifejezése, amikor meglátott minket kb. 15 perc után megállva 😀 Vissza is fordultunk, mert az eső nem gyengült, így nagy értelme nem lett volna tovább menni. Ami először poénos volt, 30 perc után már nem annyira… A levegő lehűlt, a szél továbbra is keresztül fújt a tuk-tukon. Az amúgy is nagyon szegény, lepukkant útmenti falvak még siralmasabbnak tűntek az utcán hömpölygő vízzel. Mire a szállodához visszatértünk, már vacogtam, kocogtak a fogaim. Pechemre nem volt még meleg víz (!), így a klassz forró zuhany csak álom maradt. A forró csoki viszont tényleg forró volt 🙂

Estére az egész csapat benevezett egy tradícionális kambodzsai masszázsra, ez valami isteni volt 🙂 Az eső csak reggel állt el, a szállodában is itt-ott már törölközők “díszítették” a padlót, nem volt tökéletes az eső elleni védekezés. A Kuala Lumpurba visszavezető repülő út végleg betett az amúgy is kezdődő náthámnak, konkértan le akartak minket fagyasztani…

A Kuala lumpuri reptérről röppke 1 óra alatt bejuttunk a városba, estére foglalt jegyünk volt a Patronas toronyba, de erről kicsit később 🙂

Folyt. köv.