Ma borús reggelre ébredtem, ráadásul jó korán kellett kelni, mert 8-ra már a bázison kellett lennem. Potyára voltam ott olyan korán, volt némi kavarodás, lemondás, végül csak 10 után indultunk merülni. Sebaj, idő bőven, nem rohanunk sehová 😀

Ma Miguel volt a merülőtársam, egyben a vezető is. A héten nagyon kevés vendég van Playan, a múlt hét az általános tavaszi szünet miatt fullos volt, most láthatóan kevesebben vannak mindenhol.

Ma a Chikin Ha nevű cenotében merültünk, ami “nyugati vizet” jelent, utalva a cenote elhelyezkedésére.

Tényleg, egy kis cenote ismeret…  Mik azok a cenoték?

“A cenote (ejtsd: szenote) szó a maya dzonot (majdnem kiejthetetlen) szóból ered, melynek jelentésetermészetes kút. Logikus. A Yucatan karszt félsziget őslakosai a maya indiánok. Révén, hogy karszt, nincsenek felszíni vízfolyások, sem tavak, az egyetlen édesvíz forrás a mayák számára a cenoték vize volt. Ezek a cenoték nem mások, mint beszakadt barlangtermek. Képzelj el egy barlangot, amit a víz old ki a mészkőből sok-sok ezer év alatt. Ahogy ez a barlang növekszik, a járatai szélesednek, nagyobbodnak, a mennyezetük egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, míg el nem éri azt a pontot, hogy már nem bírja el a saját súlyát és beomlik, ablakot nyitva a föld alatt rejtőző hatalmas, szövevényes barlangrendszerekre.

Eddig rendben is van, de cseppkövek víz alatt? Igen. Miután kialakultak ezek a barlangok, a Föld klímájában nagy változás következett be. Egy jégkorszak. A bolygó vízkészletének jelentős része jég formájában halmozódott fel az északi és a déli sark körül kialakuló jégsapkákban. A félsziget földrajzi fekvéséből kifolyólag, az eljegesedés ezt a zónát nem érintette, így a vízszint csökkenésével a barlangok szárazzá váltak. A száraz barlangokban a jól ismert módon megindult a cseppkőképződés és röpke néhány ezer év alatt a természet gazdagon feldíszítette a termeket álló-, függő-, szalma cseppkövekkel és zászlókkal. A jégkorszak vége közeledtével a jég olvadni kezdett és megindult a vízszint emelkedése. Nagyjából egy időben, a Yucatan-félsziget a tektonikai mozgásoknak köszönhetően lesüllyedt és szépen lassan a cseppkőbarlangok víz alá kerültek.” (forrás: divecenter.hu)

Visszatérve Chikin Ha-ra… Voltaképp nem is 1, hanem 2 cenotében merültünk, az egyikből indulva a másikba úsztunk át mindkét merülés során. A borús idő miatt ma nem volt kifejezetten meleg, de a majd 100 %-os páratartalom mellett már alig vártam, hogy csobbanjunk a cenote kellemes vizében.

Ma mi voltunk az egyedüli búvárok, viszont tömeges sznorizó csapat érkezett napközben. Egyre több cenote környékét alakítják át valamilyen kalandparkká, lehet itt drtókötelen csúszkálni a fák között és felett és lehet snorkelezni is. Mivel a víz nem hideg, és azért a bejáratoknál is akad némi látnivaló, kellemes időtöltés a túristáknak. Jópofa dolog lentről nézni a mentőmellényben kapálózókat 😉

A Chikin Ha nem egy bonyolult cenote, szerintem még én is visszataláltam volna a bejárathoz. Mivel itt nem nagyok a távolságok, jól bebarangoltuk az egészet. A tágas barlangok, a hatalmas sziklák a beszűrűdő fényben elég utópisztikus látványt nyújtanak. Itt nincs sok cseppkő képződmény, néha nem is értettem, hogyan került 1-1 darab ide-oda. A cenote-k elővilága elég gyér, itt is csak néhány kis harcsa és valamilyen vak minihal jött szembe velünk. A sok nyitott rész miatt a beszűrődő fény nagyszerű látványt nyújt. A másik cenote-be (Cenote rainbow) átúszva olyan érzésem volt néha, mintha jég alatt úsznánk. A víz felszínen úszó békanyál szerűség és a beszűrűdő fény valami ilyen hatást keltett bennem. Emellett, szenzációsak a barlangba, sőt még a víz alá is benyúló fa gyökerek is! Felmerülve a szomszéd cenotében még denevéreket is láttunk szálldosni.

Itt nincs igazi mélység, szóval a palackaban lévő levegő elég sokáig elég, ki is használtuk, mind a kétszer 50 percet töltöttünk a víz alatt. Mire végeztünk, a nap is kisütött 🙂 Gyorsan összepakoltunk, elmajszoltuk a már-már “kötelező” jalapeno paprikás tonhalas szendvicset és irány újra Playa del Carmen.

Gerardo reggel teljesen oda volt 🙂 Látta a főzésről készült korábbi blog bejegyzésemet és persze mivel magyarul nem tud, a napot fordítással kezdtem. Nagy büszkeséggel töltötte el, hogy róluk és a főzésről is posztoltam. Annak meg örült, hogy nem tettem fel az összes képet (némelyik azért nem publikus) 😉 Ma vacsorára egy különleges helyre invitáltak megint. Egy mexikóvárosi házaspárnak van egy kis étterme Playan, oda mentünk vacsizni. Valami különlegesség várt rám…

A Huauzontles egy azonos nevű növényből készített mexikói étel. A Yukatan félszigeten elég rita növény, így csak néha van az étterem menüjén, a tulaj Irene-ék jó barátja, mindig szokta jelezni, ha épp van. A huauzontle leginkább a brokkolira hasonlít. No, ezt sós vízben megfőzik, megtöltik kicsit sós sajttal, majd enyhén lisztes felvert tojás fehérjébe forgatják és olajban kisütik. Tálaláskor forró paradicsom szósszal öntik le. Érdekes, mert egy újabb mexikói kaja, ami nem csípős, de ennek ellenére nagyon ízletes volt. 🙂 Az étterem is nagyon hangulatos, El chorco a hely neve, ami dugót jelent, a hely fő díszítő eleme a parafa dugó volt (lámpák, ajtófüggöny, szalvéta tartó, kenyérkosár).

Kellemes nap volt ez is 🙂 Holnapra jó időt mondanak, így vamos á lá playa lesz a program.