Ildikóka


Hozzászólás

Merülés! Kezdésnek mindjárt az Angelita…

Bár már nem számítok kezdő búvárnak és cenoteben is merültem már párszor, ma reggel egy kis bizsergés volt a gyomromban, mindig így van ez az első merülések előtt. Az más kérdés, hogy a jetlag még dolgozik, ma 4:30-tól kukorékoltam, szóval, volt időm bizseregni…

Reggeli után irány a bázis, 8-kor volt találkozó Chino-val, akivel pár éve már sokat merültem itt. Chino – finoman szólva – nem egy szószátyár és nem is épp mosolygós ember (leginkább egy cool indinánhoz hasonlítanám), de reggel széles mosollyal fogadott, megismert 🙂 Gyorsan összeszedtük a cuccaimat, csináltam egy ruha próbát (mivel az enyémet most otthon hagytam) és már úton is voltunk Tulum felé. Útközben felszedtünk egy portugált párt, ők is csatlakoztak hozzánk. Tök jó dolog, hogy a merülés során rengeteg féle embert ismertek meg. Lehet, hogy cak 2-3 napot merülünk együtt, de mégis izgis ebben a nemzetközi mixben megmártózni. A közös nyelv jellemzően az angol és általában senkinek nem ez az anyanyelve. Érdekes akcentusok, sokféléhez kell hirtelen alkalmazkodni 🙂

Az első merülőhely ma az Angelita volt. Korábban már 1x jártam itt, akkor felejthetetlen élményt nyújtott, így bevallom, nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy ma oda megyünk. Mindjárt elsőre egy király hely, wow! Mivel elég messze van Playa del Carmentől, nem gyakran jönnek ide merülni (pedig, itt olcsó a benzin).

Az Angelita egy nagyon különleges cenote. Egy majdnem szabályosan kerek tó, egy kb 55-60 méter mély akna. Ez idáig még semmi extra nem lenne és minek is merülnénk benne… Viszont, ennek a közepén vagy egy törmelék halom, a tetején rengeteg ággal, fatörzsekkel, levelekkel. Ami az egészet misztikussá teszi, az pedig a hidrogén-szulfát réteg, ami 25-30 méteres mélységben mint egy tömör felhő teríti be az egész területet. Noha a szánkban a reduktor, az orrunkat fedi a maszk, mégis érezni lehetett a szagát, az ezüst láncom, medálom pedig igen érdekes színben pompázott a végén… A réteg 2-4 méter vastag, alatta koromsötét és sós víz van (a cenote vize egyébként édesvíz). Az alámerülés viszonylag félelmetes (még jó, hogy hamar átérsz), a látótávolság gyakorlatilag nulla, lentebb már csak sötét van, de legalább tiszta a víz.

Cenote Angelita

Cenote Angelita, valahogy ilyen

A gyakorlatban hogy is megy egy ilyen cenote merülés? Hát, nagyon más, mint a hagyományos búvárkodás 😉 Mivel a cenotek édes vizűek, így kevesebb súly elegendő, mint amihez a tengerben hozzászoktunk. És, ez egy nagyon jó dolog, mert így kevesebbet kell cipelni 🙂 Igen, cipelni… Merthogy valahogy csak meg kell közelíteni ezeket a göndröket, barlang féléket. Teljes menetfelszerlésben (palack, mellény, ólomöv) irány egy kis séta – néha az őserdőben kis ösvényen át, máskor lépcsősoron le – , és mindezt neoprén ruhában kb 28 fokban és közel 90%-os páratartalom mellett… Ugye, nem vagyunk normálisak? De, bizony! A pár perces caflatás után kifejezetten jól esik a hűs vízbe ugrani, a látvány pedig többnyire kárpótol az “apró” kis kellemetlenségekért 🙂 Visszafelé pedig már meg sem kottyan!

IMG_0910_2

A törmelék kupac a képen jobbra, a hidrogén-szulfát pedig az a ködös valami, amiben eltűnik a fa

Ez pedig a törmelés kupac teteje

Ez pedig a törmelék kupac teteje

Szóval, tök misztikus az egész. A vízben sokszor amúgy is megvan a “szárnyaló” érzés, de itt ezzel a felhős-ködös dologgal meg aztán pláne 🙂

A másik, ami miatt szeretem a cenotéket, azok a fények, a víz alóli “kitekintések”. Az Angelita ebben sem okoz csalódást! A felszín felé közeledve már érdemes fel-felnézni is, hiszen csodás látványt nyújt a környező növényzet, vagy akár a lombozat között átbukkanó napfény is. Olyan más így a megszokott világ, békés, nyugodt, nagyon csendes minden…

hgjgajgd

Környező fák, levelek a víz felszínén

Amikor az ember direkt fényképez fénnyel szemben :)

Amikor az ember direkt fényképez fénnyel szemben 🙂

A végére még egy kis játék is jutott :)

A végére még egy kis játék is jutott 🙂

A merülés végén már csak vigyorogtam… Olyan eufólikus boldogság, egyben nyugalom járt át a látottak, tapasztaltak miatt, hogy legszívesebben örökre ott maradtam volna. Nem emlékszem rá, hogy valaha ez az érzés ilyen erős lett volna merülés közben… Így utólag az ominózus Luc Besson film jut eszembe… Hmmm… Azért, nem kell megijedni 😉

A végén még Chino is vigyorgott, szerintem ő is látta rajtunk a boldogságot, ez azért az ő marcona lelkét is megpendítette 🙂

Azért, így sem csúnya...

Azért, így sem csúnya…

Szóhoz sem jutva...

Szóhoz sem jutva…

A következő merülés a Gran cenote volt, ami a Tulumból Coba felé vezető út mellett található. Ezt a helyet nem búvárok is látogatják, mivel kb 24-25 fokos a cenote-k vize, sokan elcsábulnak egy hűsítő fürdőre. Búvárként mókás látni lentről a sok kis kalimpálót 🙂

A Gran cenote teljesen más, leegyszerűsítve, mintha egy cseppkőbarlangban merülnél. Rengeteg, kicsitől óriásig terjedő cseppkő, hatalmas, tágas helyek. Sokan megijednek, hogy barlangi merülés, de nem az. Az angol a cave dive helyen caven dive-nak hívja ezt, nem is szükséges speciális búvár vizsga hozzá. Nem szűk, nem bújkálós dolog ez, bár zárt, de nagy folyósók és termek vannak. Mondjuk, aki nem bírja a bezártsági érzést, annak nem ajánlom. A mélység átlag 8-10 méter, de persze a zártság miatt végig kell a jó lámpa. A víz kristály tiszta, nagyon jók a látás viszonyok (persze, a lámpa mellett). A víz 24-25 fokos, de akármennyire is élveztem, én azért az 50 perces merülés végén már nagyon fázni kezdtem.

A fényképezés nem egyszerű dolog itt, egy lámpa csak nagyon irányítottan világít, a kis vaku pedig itt totál felejtős. Mivel én voltam a sereghajtó a csapatban, így nem tudtam a többiek segítségét kérni a bevilágításban, majd legközelebb előtte megbeszéljük.

Gran cenote - így látszik, milyen méretekről is beszélünk

Gran cenote – így látszik, milyen méretekről is beszélünk

Még egy kis távoli

Még egy kis távoli

Mint Aggtelek, csak víz alatt

Mint Aggtelek, csak víz alatt

Alulról is...

Alulról is…

A fények itt is magukkal ragadtak

A fények itt is magukkal ragadtak

A bejárat távolról

A bejárat távolról

A merülés után maradt a cuccolás, majd a hosszú út visszafelé. Még szerencse, hogy Chino nyomta a local zenét, egyébként tuti bealudtam volna a kocsiban 🙂 Visszaérve pedig olyan mega csípős taccot ettem, hogy egyből felébredtem 😉

Foly.köv., még sok szép merülés, kaland vár rám.

 

 

 

 

 

 

 


Hozzászólás

Mexikó, amit már nagyon vártam…

Végre eljött a nagy nap! Jó egy éve volt az utolsó igazi pihenés, már nagyon rám fért. Az eredeti úti cél most nem is Mexikó volt, de a végén mégis így alakult. Ezt persze, nem bánom, ide bármikor szívesen jövök. 🙂

A kora reggeli párizsi géppel indultam, elég fájós is volt a reggeli kelés, mivel épp az óra átállítás aznap volt esedékes. Sebaj, majd alszom a gépen 😉 A keddi brüsszeli robbantás után volt némi félelmem a repterek, repülés előtt, de elhesegettem még a kósza gondolatát is. A párizsi érkezés vegyes érzelmekkel töltött el. Korábbi tapasztalatok alapján a CDG nem a kedvencem, macerás és sok idő a terminálok között mászkálni, már késtem le itt gépet, stb… No, most egy teljesen új reptér fogadott, már nem kell a terminálból kimenni, majd be a másikba, van összeköttetés. Mondjuk, a franciák ezt elég lazán kommunikálják, kb sehogy. Menj a tömeggel, aztán meglátod! Bár kiírva kb semmi, azért nem jöttem zavarba, a régi francia nyelvtudás bár meg-megkopott, de valamit mégis csak értek belőle. Röppke 15 perc alatt a másik terminálon is voltam. Időm volt, mint a pelyva, akkor még nem is tudtam, hogy annál is több.

Az új terminál tényleg szép lett. Modern, de mégis barátságos, a falakat is növények díszítik sok helyen, és itt még a szabadtéri dohányzó is kertben van. Mondván, hogy hazafelé rohanós lesz, nem lesz idő vásárolgatni, bevetettem magam az üzletekbe és 1-2 parfüm gyorsan befigyelt az úti cuccba, mégis csak a parfümök hazájában járok, nemdebár? 🙂

CDG

CDG, a zöld terminál

Vehettem volna előjelnek, de nem tettem… 2 órán belül immár harmadik kaput írták ki, ahonnan majd a cancuni járat indul… Indul, de majd mikor? Már a boarding ideje volt, amikor bemondták, hogy kis késés lesz… Aha, késés… nálam az Air France egyenlő késés, eddig szinte csak negatív tapasztalatom van. OK, semmi gond, csak lazán… Amikor már 2 órás késésnél jártunk, akkor kiolvastam a netet, hogy mik is ilyenkor a jogaink. Megtudtam, hogy (hosszú járatoknál) 3 óra után az EU jogok szerint lehet kártérítést követelni, erre nem kevés ügyvédi iroda specializálódott már kishazánkban is. Nem számítottam rá, hogy azért majd elérjük a 3 órát, és mintha az AF is tudná, egyszercsak eljött a boarding is.

2016-03-27 12.24.59

Mondván, hogy hosszú út lesz, extra lábhelyes helyet vettem. Aha, ja, extra a lábhely, ami szuper, viszont cserébe kapsz egy csomó kellemetlenséget. A slozi mellett ülsz, így jó nagy a jövés-menés. A vészkijárat mellett ülsz, azaz előtted nincs ülés, ami alá vagy amibe betehetnéd a dolgaidat, nincs monitor, és nincs lehajtható asztal sem. Kicsit kempinges érzés, semminek nincs igazán helye, max a lábadnak. Végül is, ezt vetted extra pénzért, nem? 😉 🙂

Az út viszonylag eseménytelenül telt, egész jókat aludtam, csak inni keltem fel időnként. Merthogy a kaja után az összes sztyuvi eltűnt (tán elmentek ők is aludni?), kvázi szolgáld ki magad mozgalomban mindenki töltött magának, ha inni akart. Nem várom, hogy félóránként kérdezzék meg, hogy mit akarok inni (spec vizet szoktam, jó sokat), de hogy a több mint 10 órás repülőút alatt 2x legyen valami kiszolgálás, az már kicsit fura. A másik… nem ciki, hogy a boraikról híres franciáknál portugál bort adnak a vacsihoz? Isteni volt, no de azért mégis… A saj ezért francia volt!

A késés miatt már besötétedett, mire Cancunban leszálltunk. Az útlevél ellenőrzésnél a szokásos hosszú sor, papírok töltögetése, stemplizés. Mire ezen túljutsz, a bőröndök is szépen kanyarognak már a kifutón. Szerencsére, az enyém hamar meglett (azért, ilyenkor mindig van egy kis izgulás), irány a vám. No, ez Mexikóban elég érdekesen megy. Mindenkinek meg kell nyomnia egy gombot, ami után vagy zöld vagy piros lámpa gyullad ki. Zöld = mehet, piros = megnézik a csomagjaidat. Nekem hanyatló a tendenciám, eleinte zöld volt, majd legutóbb piros és most is az lett. 😉 Külön sor, átvilágítás, majd sorban állás, hogy kinyissák, megnézzék. No, ez utóbbit most kihagytam. Észrevettem, hogy egy srác totál elkavarodva szépen átsétált az egészen, a kutya nem hederített rá. No, nekem sem kellett több, követtem, max, ha mégis észrevesznek, adom a szőkét és nézhetik a batyukat 🙂 Mondanom sem kell, simán kisétáltam… Ez az egész csak színjáték, mi a fityfenét keresnének az embernél Mexikóba BEfelé?

A reptérről kiérve fincsi párás meleg fogadott, jól is esett, kockára fagytam a repcsin. Elméletileg úgy volt, hogy Gerardo, egy mexikói barátom kijön elém. Írtam neki még Párizsból, hogy késni fogok, de a tapasztalat, hogy a magyar-mexikói SMS küldés valahogy nem az igazi… Szóval, néztem, rengeteg ember, 20 perc után feladtam, mielőbb a hotelban akartam lenni. Némi kőkemény alkudozás után már a taxiban is ültem. A világon mindenhol a taxisok egy része ugyanolyan hülyére próbálja venni a turistát, ez alól Mexikó sem kivétel. Szegény sofőr bennem nem talált emberére, tudtam, mi a normál tarifa, és abból nem engedtem. Lehet, hogy már nagyon haza akart ő is menni, de egész könnyen beadta a derekát, és már robogtunk is Playa del Carmen felé.

A hotel pont olyan, mint 4 éve volt. Egyszerű, tiszta, kedves személyzet és free wifi. Mivel már kb 24 órája talpom voltam, nem kellett altatni, noha itt még mexikói szemmel nézve gyerek volt az este. Otthon megérezzük vagy 1 hétig a tavaszi-őszi óra átállítást, itt a 7 órás időkülönbség komoly jetlag-et okoz. Nekem eddig leginkább az vált be, ha este érkezem, irány az ágy, másnapra jó esetben már egész jól vagyok.

Az első kellemes élmény mindjárt a reggelizőben fogadott. Kajálni ugyan nem akartam, de a friss gyümölcslére és kávéra nagyon vágytam. Ahogy már jeleztem, korábban laktam ebben a szállodában… Jó volt, hogy csupa ismerős arc fogadott a szálloda melletti kis büfében, sőt, az egyikük meg is ismert! 4 év után azért ez nem semmi. Csuda jó érzés volt a kávé szürcsölgetés közben a helyieket is nézni, sokan ide járnak reggelizni vagy csak kávézni a napi munka előtt. És, persze a zene… A mexikóiak nagyon muzikális népek, nem csak a filmekben mutatják így őket, a zene valóban a mindennapjaik éltető eleme. Itt simán dudolászik az ember a kávézóban, vagy akár egy motoron ülve (merthogy azon is szól a zene). 🙂

A frissítő kávé után a búvárcenter felé vettem az irányt. Playa del Carmen sokat változott az elmúlt 4 évben. Szinte minden foghíjas telek beépült (vagy épp épül), megvan az új felüljáró is, a buli turizmus pedig a toppon van. Számos fiatalt láttam, akik a reggel 8 körül véget ért buli után búcsozkodtak és mentek pihenni… Gerardo és Irene nagy örömmel fogadott, noha nem tűnik annyinak, de már 4 éve, hogy nem találkoztunk. Egy igazi mexikói reggelivel indítottunk (amiből persze a tortilla és a babszósz sem maradhatott ki), közben jókat beszéltünk, nevettünk.

Az első napra semmi extrát nem terveztem, csak pihi lesz. Vámos á la playa, ahogy a dal mondaná… Nem igazán volt időm otthon szoliban rákészülni erre az időjárásra, Gerardó viccelődött is velem, milyen fehér vagyok 😉 Mondja ő, aki mexikói mércével is a sötétebbek közé tartozik 😀 Szóval, csak óvatosan… sok-sok faktor és azon kívül, hogy meg-megmártóztam a karibi óceán kellemesen hűsítő vizében, egész nap szigorúan a napernyő alá bújtam. Kora délutánig kellemes a part, nincsenek sokan, csak a hullámok morajlását lehet hallani. Ohh, és micsoda zene ez! Órákig csak ültem az árnyékban, próbáltam magamba fogadni a türkíz nyolcmillió árnyalatát, a vakító fehér felhőket, a sós víz fincsi illatát és a hullámok moraját. Valóságos érzék bomba ez, a pihenésre, feltöltődésre szomjas testemnek-lelkemnek pont ez kellett. Kora délután még egy masszázsra is elcsábultam, nagyon ügyes kis szenyorita jól megdolgozta a hátam, bizony, jól esett.

Playa

Playa

Holnaptól merülés, most a cenote-k csodás világába 🙂 Még nem tudom, hová megyünk (van jó néhány kedvenc), de rossz nem lehet! Chino lesz a guide, nagyon profi, 4 éve sokat merültünk együtt. Már nagyon várom, fényképező, lámpa és búvár computer már bekészítve!

Folyt.köv.