Ildikóka

Sandakan, welcome to Borneo

2 hozzászólás

Leszállás előtt már láttuk repülőről a buja őserdőt, a kanyargó folyókat, csodás látvány tárult elénk:) Már nagyon be voltunk sózva, elvégre ezért utaztunk ennyit…

De a nagy élmény még váratott magára, az őserdei kiruccanás előtt 1 éjszakát Sandakanban (nem összetévesztendő Sandokannal, a maláj tigrissel ;)), Sabah tartomány 2 legnagyobb városában töltöttünk.

A sandakani reptér finoman szólva kicsi, egy fokkal azért nagyobb, mint a komódói volt nehány évvel ezelőtt… A gépről leszállva simán besétálsz a váróterembe. Nem tudom, mit titkolhatnak, de amikor lefotóztam a reptér piciny épületét és a szép piros Air Asia gépünket, egy morcos muki odajött hozzám és katonásan felszólított, hogy ne fotózzak 🙂 A bürokrácia itt is uralkodik, lövésem nincs miért, de sima belföldi utazás után is elkértek az útleveleinket 🙂

Welcome to Borneo

Welcome to Borneo

A bőröndök is sikeresen megérkeztek; bevallom, bár sokat utaztam, mindig imát mondok a csomagokra várva és a feladáskor is jó utat kívánok nekik, hátha, ez szerencsét hoz 🙂

Itt is a már megszokott taxi jegyes rendszer működik. Némi félreértés után már neki is vágtunk a kb 20 perces útnak. Mi ugyan mondtuk a hotel nevét, de a jegyes kishölgy valamit félreértett, így olcsóbb jegyet vettünk, mint kellett volna. Mivel az öreg taxisnál lövése nem volt, hol is a hotelünk, segítséget kért a többiektől, ekkor derült ki a bibi… Újabb kiruccanás a taxijegy bódéhoz, jegy cserél, ráfizet, és már robogtunk is Sandakan felé…

Út közben már ízelítőt kaptunk Borneóból, az út mentén minden csupa zöld, rendezett és nagyon tiszta. Sandakan nem egy szép város, csupa beton minden, az általában 2 szintes házsorokból néha egy-egy 10-15 emeletes csúnya beton épület emelkedik ki. A hotelünk is ilyen volt… A Nak hotel elsőre nagyon nem volt szimpi, de várjuk ki a végét, minden netes oldalon dicsérték… Végül is, 2x 1 éjszakát fogunk csak itt tölteni… Nem tudom, hogy jött nekik a kínai stílus ötlete, az egész hotel ilyen volt, de végül is az összhatás bent már nem volt rossz. Az ötödik emeleti szobánk tiszta volt, az ablakok egy külső lukacsos beton falra néztek, a kettő között rengeteg légkondi a falon… Ami persze némi zajjal jár…

Welcome drink az árban, irány a tető terasz! Innen már pazarabb kilátás, a tenger felé nézve csodás látvány tárult elénk, a városra nézve mar kevésbé… Tudom, hogy Malajzia főként muszlim vallású ország, de mégis furcsa volt a teraszon a természetesen alkoholmentes koktélt szürcsölve a müezinek imára szólító énekét hallgatni…

Mivel a terasz nagyon kellemes volt, úgy döntöttünk, itt fogunk vacsizni. Én tengeri herkenytűs pizzát rendeltem, Zsuzsi simát, lévén utálja az ilyet… még jó, hogy Máltán él, ahol pedig tudna a tenger gyümölcseiben dorbézolni. :). Kajával együtt megkóstoltuk a helyi Tiger sört, és mivel nagyon jól esett, még egy továbbit is 😀 Ezek után gyorsan elaludtunk…

Este nem sikerült normális netet találni, noha a hotel így hirdeti magát, saját bevallásuk szerint is igen hektikus a wifi… No, ez így van, nekünk a negatív oldalát mutatta meg 😦 Az előző blog bejegyzést meg képek nélkül se, tudtam feltölteni, csak másnap reggel…

A reggeli nem volt nagy szám, a banános palacsinta száraz volt, a kávé meg szinte ihatatlan… Szerencsére a pirítóst és a lekvárt nem tudták elrontani:) Sebaj, legalább tudjuk, mire számítsunk a következő 1 éjszaka során 🙂

Az őserdei pickup-unk időben érkezett, a 2 kedves kis emberke némi nehézségek árán, de csak feltette a nagy pakkjainkat a kisbusz végére, aztán nekivágtunk a 2,5 órás útnak.

Reggel lévén, volt szerencsénk a helyi trafik jam-et is látni, szerencsére, pont ellenkező irányba mentünk. A városból kiérve először még nagyon jó minőségű utakon haladtunk, de rengeteg hatalmas teherautót láttunk. Később az út mar jóval döcögősebb lett, mondhatni, a helyieknek tuti nincs vese köve, mert tuti kirázódik ezeken az utakon 🙂

Az út mentén szinte csak pálma ligeteket láttunk, szinte semmi őserdei fíling… Később megtudtuk, hogy Indonézia után Malajzia a világ második pálma olaj termelő országa. Régebben gyümölcs termesztés volt a környéken, de az csak évente 1x, max 2x érik, a pálma olajat pedig 2 hetente lehet szüretelni, szóval, a farmerek váltottak… A 2,5 órás út során egyetlen várost nem láttunk, néha egy-egy kis falu, szerény, de csinos kis cölöpökön álló hazikókkal. Utóbb megtudtuk, mindent Sandakanból szereznek be, azért ez nem semmi…

Egyszer csak véget ért a zötyögés, megérkeztünk a Kinabatangan folyóhoz, ami maláj Borneó legnagyobb folyója. Nehány perces hajókázás után elértük úti célunkat, az őserdei szállást.

Kinabatangan, a csoki folyó

Folyt. köv.

2 thoughts on “Sandakan, welcome to Borneo

  1. Nagyon érdekes volt, várom a folytatást, hogy gondolatban kicsit veletek legyek! 🙂

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s