A mai merüléseket izgatottan vártam, mivel a két nagy kedvenc került sorra 🙂 Mindkettőben merültem már többször az utóbbi években, két nagyon más stílusú, de a maga stílusában talán a legszebb cenote.

A reggel kicsit kaotikusan indult, kizártam magam a hotelben az erkélyre… Tolóajtó, amit ha becsuksz teljesen, be is záródik 😉 Még szerencse, hogy a reggelit adó kis kávézó majdnem alattam van és “leszóltam” a tulajnak, aki szólt a hotelnek. Kicsit féltem, hogy a láncra csukott ajtóval majd mi lesz, a de a recepciós hölgy 3 perc múlva ki is szabadított (ennyit arról, mennyit is ér a lánc…, max a huzat ellen jó…).

Ma egy brazil sráccal merültünk, Chino volt a guide. Először az El Pit cenote-hez mentünk. A cenotek megközelítése nem egyszerű, a Cancuntól Tulum felé menő főútról letérve kis földutakon lehet megközelíteni, néha 20 perc is van a főúttól, mert ezeken az utakon 20-nál többel nem szerencsés zötykölődni (pláne, nem palackokkal a platón vagy a csomagtartóban…).

Szóval, El Pit… A maga 119 méterével a legmélyebb cenote Quintana Roo államban, de persze mi nem mentünk ilyen mélyre. A cenote a Dos Ojos cenote rendszer része, azaz átjárás van a nap második felében merült cenotéhez (ahol a Stop tábla látszik, arra felé kellene indulni és nagyon mélyen találkozik a 2 cenote).

Kizárólag szép napos időben érdemes ide jönni és időben is érkezni, mert így a cenotébe beáradó napfény különleges látványt nyújt, már fentről nézve is.

Ezen a képen is látszik, milyen kristálytiszta a víz, és ahogy a napfény átjárja a bejáratot. A megközelítés caflatós volt megint, lépcsőkön le, aztán ugrás a platóról, majd utána ugyanez visszafelé. Jó is, hogy csak kb. minden második nap merülök, a derekam rendesen érzi estére az aznapi cipelést, a lépcsők mérete nem épp idális, pláne nem az én 162 centimnek 😉

A kis huncut mexikóiak ebben a cenotében megpróbálnak hasznot húzni a fotósokból. Ha meglátják nálad a kamerát, extra 250 pesót képesek kérni, ami itt több mint két átlagos ebéd ára… Szóval, a kamera nejlon zacsiban a 2 uszonyom közé rejtve, átkarolva cipelve oda és vissza is 🙂 Ennyit erről, csak persze tudni kell előre, hogy erre figyelni kell.

A lemerülés csodás érzés, ahogy vagy 10 méteren keresztül napfürdőzni lehet. És, persze mindig érdemes visszafelé is tekinteni, az is meseszép látványt nyújt, ezek azok a pillanatok, amikor direkt fotózunk szembe a fénnyel 😉

Hasonlóan az Angelita cenotehez itt is van fa odalent és ugyanolyan hidrogén szulfidos “köd” is, de ez alatt nincs olyan sötét és nem sokkal lentebb talaj is van. Kicsit elnézelődtünk itt, de mivel kb. 35 méteren voltunk, nem túl sokáig, majd elkezdtünk emelkedni, körkörösen végigjárva a cenotét (csiga vonalban körbe a szélén).

Felfelé indulva először benéztünk a Stop táblás bejárat elejére, majd jó sokat elidőztünk a hatalmas cseppkövek alatt úszkálva. Ilyenkor érezni, hogy milyen picik vagyunk mi emberek a természet hatalmas alkotásai mellett.

A búvárkodásban az egyik legjobb dolog a súlytalanság érzése, a megfelelően beállított lebegéssel bármilyen irányba lehet úszni, fordulni, mindezt nagyon könnyedén. Ami természet ellenesnek tűnik odafent, az itt nem. 🙂

A szuper merülés után kimásztunk a vízből, fel a lépcsőkön, vissza a kocsihoz. A cuccokat csak bepakoltuk, mi pedig törölközőkre ülve búvárruhában pattantunk be a kocsiba és mentünk át a mai második merülés helyszínére, a Dos Ojos cenotéhez.

A Dos Ojos “két szem”-et jelent, voltaképp nem is egy, hanem egy egész cenote rendszer, amit 1987-ben fedeztek fel, de manapság is tart a feltárása. Az eddigi ismeretek szerint 82 km (!) hosszú és 28 cenote bejárata van. Egyesek szerint a világ 3 leghosszabb barlang rendszere között van.

A Dos Ojos cenotékben 2 merülési útvonal van, az ún. Barbie útvonal, és a Denevér barlang. Az elsőnél egy barbie babát helyeztek el az útvonalon (mintha egy oltár lenne, annó láttam), a másiknál pedig egy denevérek lakta barlangban lehet a felszínre jönni. Az elsőnél több a beszűrődő fény és tágasabb, a másik inkább barlang szerű, viszont itt van több cseppkő. Amikor ma Chino megkérezte, melyiken menjünk, természetesen a másodikat választottam 🙂

Itt nincs igazi mélység, 10 méternél mélyebbre már csak túrva lehet menni. Szóval, jó hosszú, kellemes merülésre számíthattunk, a víz viszonylag állandó 25 fokos.

Itt nincsenek fák, viszont sok helyen mindenféle gyümölcs hullik be a vízbe, és borítja be a talajt.

A nagy látvány itt a cseppkő, kicsitől az óriáisig, az oszlopostól a csipkézettig. Mintha Aggteleken járnánk, csak éppen búvárkodva 🙂 A búvárokat (leginkább a vezetőket) kihúzott madzagok segítik a tájékozódásban.

A merülés során több búvár csapatot is láttunk, megannyi kis lámpa világított a hatalmas termekben úszkáva. Jól látszik a bejáratnál is, hogy itt nagy a pörgés. Szerencse, hogy elég nagy a hely, így nincs tömeg a víz alatt.

A közel 50 perces merülés végére azért már fázni kezdtem, így utána kifejezetten kellemes volt a forró napra kiállni. Olyan boldog voltam a két merülés után, mint aki megnyerte a lottó ötöst, madarat lehetett volna velem fogatni, csak vigyorogtam, mint a tejbetök 😀 Visszafelé az autóban szólt a már-már elmaradhatatlan mexikói zene, a lábamat feltettem a szélvédő felé, cool napszemcsi rajtam, a hajam lobog a kellemes menetszélben (légkondi bedöglött, de itt az annyira nem is kell) és csak élveztem az életet! Nemhiába vártam a mai merüléseket, egy csöppet sem csalódtam 🙂

És, ahogy most a képeket nézem és próbálok visszaemlékezni a 4 évvel ezelőtt készítettekre, büszke vagyok, most mennyivel jobban sikerültek. A gépet ugyan tavaly cseréltem, így biztos van technikai fejlődés is a javulás mögött, de biztos vagyok benne, hogy a gyakorlás itt is megtette a maga hatását. 😉

Holnap pihi, pénteken egy nagyon különleges helyet keresünk fel 3 profi búvárvezetővel, ez olyan fun-dive lesz mindenkinek 🙂 De, ne rohanjunk a dolgok elébe… Folyt.köv. 🙂

 

Ui. azért megy a küzdés ezzel a bloggal, a helyi net nem mondható épp a legjobbnak, szóval a képek feltöltése az őskori csiripelős modemnek megfelelő cammogással megy…