Ildikóka

A barátság és a kulinális élvezetek napja…

Hozzászólás

Ez a nap nagyon különlegesnek ígérkezett… Irene-ék meghívtak az otthonukba, és Gerardo fog valami csudajót főzni nekünk…

Délelőtt néhány órát a parton töltöttem, most volt az első alkalom, hogy kimerészkedtem a napernyő fedezékéből. Korán mentem, szinte üres volt a part, csak hallgattam a hullámok morajlását, néztem az égen a nem kis szélben vitorlátó sirályokat és valami albatrosz félét is. Nem tudom, hogy aki tengerparton nő fel, vagy ott él, az hogy éli meg a tengert ennyi év után, de én sosem fogom megunni 🙂

Eredetileg úgy volt, hogy 12:30 körül jön értem Gerardo, de itt Mexikóban azért a “kb.” viszonylag relatív dolog, 1 órás csúszás simán benne van (a hivatalos dolgokat komolyan veszik, a magán szférában ilyen szempontból lazák). Szóval, meg sem lepődtem, hogy valamikor 1 óra után indultunk csak.

Az ajándékba hozott pálinka válogatás, és egy üveg finom tokaji bor is jött velem, és a szúnyog riasztó sprayt sem felejtettem el 🙂

Gerardóék a külvárosban laknak, erre felé lehet csak látni az igazi Mexikót. Mivel én már korábban sokat utaztam ebben az országban, volt alkalmam látni korábban is, hogy élnek a helyiek. A többség igen szerény körülmények között, kis házakban, sokszor egy-egy szobában komplett családok is laknak. A mexikóiak mai napi nagyon szeretik a színes dolgokat, a házak sok helyen vidám színekben pompáznak.

Irene-ék egy nagy telket bérelnek, ahol egy tágas ház is bőven megfér, és még sok szabad hely marad a parkolásra és a sok kutya mozgásának is. Igen, a kutyusok… Irene nagy állatbarát, most éppen 13 kutya és több macska él velük együtt. A kutyusok nagy része talált kutya, a legutóbbi tavaly került hozzájuk, ő a korábbi 5 évét láncra verve töltötte. 😦 Most náluk igazi jó életre talált. 🙂 A kutyák – mivel a gazdival érkeztem – barátnak tekintettek, leginkább arra kellett vigyáznom, hogy ne ugráljanak fel rám.

A kutyák egyébként szükségesek is ezen a környéken. Bár a környék még külföldi számára is biztonságosnak mondható, de ha nincs kutyád, simán betörnek a házadba, ha nem vagy otthon 😦

A macskák közül 3 a házban él, így totál beletrafáltam a fekete cicás táskával 🙂 A kutyák mind kint, tudják is, mi a rend.

Gerardo még csak a főzés előkészüleinél tartott, így alkalmam volt kis asszisztensként bekapcsolódni. 🙂 A sütés-főzés helyszíne a kert lett. A kert egy darabka dzsungel nálunk, hatalmas pálmákkal és több olyan növénnyel, ami nálunk is megél a lakásban, persze, nem több méteresre nőve 😉 Az árnyékos kertben fincsi volt a levegő, így felavattuk a nemrég elkészült kinti tűzrakót is.

A mini dzsungel

A mini dzsungel

Először Gerardo specialitását, a ráklevest csináltuk meg. Egy enyhén csipős paradicsom szósz az alap, ebbe kerül sok fokhagyma, valamilyen trópusi zeller féle és só. Az egészet jól meg kell turmixolni. A fazékban néhány fokhagymát olajon megpirítani, majd hozzáadni a mixelt dolgokat. A habarás kicsit más, mint nálunk, liszt helyett valamilyen tortilla alap masszát vegyítettünk el vízzel, és azzal önöttük fel az egészet. A rákoknak nagyon kis idő kell, pár perc után félre is húztuk a fazekat a tűzről.

Az alaplé

Az alaplé

Friss rákok (ami itt azért filléres dolog)

Friss rákok (ami itt azért filléres dolog)

Aztán nekiláttunk a másik fogásnak, ami végül életem legjobb mexikói kaja élményét nyújtotta. Az elkészítése azért kicsit pepecselős… Először meggrilleztük a hatalmas zöld chili paprikát, majd leszedtük a megpirult héját és óvatosan kinyitva kivágtuk az erejét. Így már ehető, épphogy csípős marad. A paprikába sajtott tettünk, fogpiszkálóval lezártuk, majd a sütés előtt kapott 2 köntöst az egész, lisztet és tojáshabos tempurát. Aztán indulhatott az olajos serpernyőbe.

Grilleződő paprikák

Grilleződő paprikák

Sül a sajttal töltött, tempurázott hatalmas chili

Sül a sajttal töltött, tempurázott hatalmas chili

Tálalásra várva

Tálalásra várva

Tálaláskor a megsült töltött chili kapott egy kis paradicsom szószt (sima paradicsom, fokhagyma, só), leszórva némi sajttal és tejföllel. És, persze elmaradhatatlan volt a tortilla is mellé. Igazi mexikóiként próbáltam enni, de nem igazán sikerült, nekem a sok tortilla teljesen feleslegesnek tűnt hozzá 🙂

Sajttal töltött bundázott chili paradicsom szószban

Sajttal töltött bundázott chili paradicsom szószban

A leves is isteni lett, Gerardo szerint holnapra még jobb lesz majd, összeérnek az ízek. Nem panaszkodom, nekem így is nagyon ízlett, a 2 fogás után csak pihegni tudtam 🙂

Rákleves mexikói módra

Rákleves mexikói módra

A mai nap nem csak nekem és Gerardoéknak volt különleges a találkozás a közös főzőcske, a hatalmas dumák és röhögések miatt, hanem a kutyusoknak is. Mivel 13 kutyus van, minden hónapban tartanak egy “szülinapot”, amikor a kutyák extra kényeztetést kapnak. Ma – kihasználva az új szabadtéri grillt – hamburger volt a menü. A kutyák sejtették, hogy ez a műsor már nekik szól… Korábban engedelmesen elmentek a szabadtéri konyha környékéről, most viszont szinte az összes ott volt, és kíváncsian várta a fejleményeket…

Sül a hambi-husi

Sül a hambi-husi

Tálalva a kutya ebéd is :)

Tálalva a kutya ebéd is 🙂

Látszik, hogy jól nevelt kutyák. A tálaláskor nem volt semmilyen balhé, mindenki várt szépen a sorára. Némelyiküknél nem volt fél perc, és eltűnt a kaja, mások több percig is majszoltak.

Időközben kellemesre hűlt a tokaji bor is, de dugóhúzó híján megküdöttem a felbontásával 😉 Hát, jelentem, 2 újabb tokaji bor rajongóval gazdagodtunk, Irene és Gerardo is imádta a nedűt 🙂

A messziről jött tokaji

A messziről jött tokaji

Kellemes nap volt, erre sokáig emlékezni fogok, az biztos!

Folyt.köv.

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s