Ildikóka


2 hozzászólás

Seeboden, búcsú Karintiától…

Napos, de csípős reggelre ébredtünk 🙂 Bobpálya terv bukta, fent a hegyen délben is csak 8 fokot mondanak és fúj is a szél 😦 Szép Karintia, de legközelebb tényleg nyáron kell ide jönni, így egy csomó program bukta…

Akkor irány Seeboden és Európa legnagyobb bonsai múzeuma! Moha bá megint megszivatott, meredek és kacskaringós utakon vezetett a célhoz, miközben kb. 1 km-el hosszabb, de sokkal normálisabb úton is lehetett volna… Ez a gép-program szövetkezett ellenem avagy csak a vezetés tanulást erőltette, mintha sejtene valamit? 😉 Mindegy, akadály leküzdve 🙂

A kapun belépve egy teljesen más világ fogadott minket, mintha egy kis Japánba csöppentünk volna… Az épületek, a kert… Mintha nem is Karintiában járnánk… Mivel ismét csak német prosi volt, nem tudtuk meg, ki, mikor és miért találta ki ezt a múzeumot, de jól tette! Nem simán bonsai bemutató volt ez, hanem a japán kert kultúra bemutatója is egyben! Szenzációs volt látni a törpe fákat, a kis találat, patakokat és még egy japán tea házat is:)

Fotózni elméletileg nem lehetett a bonsai-okat, csak panoráma felvételt engedélyeztek… De, hát ez engem mikor akadályozott meg? Nem akarom én eladni, hasznot húzni belőle, csak másoknak is meg akarom próbálni átadni azt a szépséget, ügyességet, aminek én a szemtanúja voltam 🙂 Szóval, panoráma ment a nagy géppel, közeliek meg szifonnal 🙂

20130830-221033.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-220945.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-220926.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-221004.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-221021.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-221407.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

20130830-221427.jpg

Seeboden, Bonsai múzeum

A nagy kiállítás után megnéztük a bonsai ovit is, itt vásárolni is lehetett volna, de ellenálltunk 😀 Akinek van 2 szabad órája, ne hagyja ki ezt a múzeumot, nekünk hatalmas élmény volt!

A kiállítást elhagyva lekanyarodtunk a tópartra, ekkor ismertem fel, hogy Moha bá mennyire bevitt minket az erdőbe 🙂

A tónál meglehetősen nyári végi szezon feeling, a vízben mar senki (gőzöm nincs, milyen hideg lehet, de tuti, hogy annál sokkal zimább, amit én szeretek…), de napos idő lévén a stégeken még napozókat is láttunk. Egy rövid parti sétával elbúcsúztnuk Karintiától… Legalább is egyenlőre… 😉

20130830-221617.jpg

Millstatter See, Millstatt

20130830-221607.jpg

Millstatter See, Millstatt

20130830-221628.jpg

Millstatter See, Millstatt

Seeboden_map

A mai útvonal

Este búcsú vacsora volt a hotelben… Nem mintha eddig panaszunk lett volna a kajára, de ez valami eszement volt:) Szívemből ajánlom mindenkinek az OTP Birkenhof hotelt, nagyon profi, kedves, figyelmes, egyszóval vendégszerető kiszolgálás várja az ide érkezőket 🙂

Gálavacsora menü

2013-08-30 18.35.10

Ünnepi teríték

2013-08-30 18.49.28

Helyben sütött, még meleg kenyér

2013-08-30 19.00.42

Zöldborsókrém leves

2013-08-30 19.23.09

Vadgombás borjúhússal töltött bélszín rólád hollandi mártással, karotta pürével…

2013-08-30 19.59.34

Csokoládé parfait forró gyümölcs öntettel

 

 

Auf Wiedersehen Kärnten! 🙂


Hozzászólás

Klagenfurt

Csak délutánra jósoltak esőt, jónak ígérkezett egy kis klagenfurti séta… Moha bával a belváros felé irányítottuk magunkat, az első feladat a parkoló keresés volt. Persze, az utcán egy deka szabad hely nem volt, így akkor irány valami parkoló. Klassz dolog, amikor a GPS irányít, közben a kis utcákban kanyarogsz ide-oda, és még ezt turbózzák az utca közepén (!) tekergö bicajosok 🙂 Komolyan, otthon legalább az út szélére húzódnak, itt simán elfoglalják a sávot, és halál kényelmesen haladnak… 😦

Parkoló meglett, és ezzel meg is volt életem első éles parkolóházas élménye 🙂 Ennél nem is lehettünk volna közelebb a központhoz, Klagenfurt főtere, a Neuer platz alatt parkoltunk le.

Az óváros nagyon hangulatos, szépen rendben tartott házakkal. Érdemes folyamatosan felfelé is nézni, egy-egy ház homlokzata valami lélegzet állító 🙂 Látszik, hogy ez a város turista centruma, a kis utcákban mindenhol kávézókkal és vásárlásra csábító üzletekkel találkozhatunk. Rengeteg az olasz, számos nagyobb csoportot láttunk és persze hallottunk is, merthogy ők mindig hangosak (csóri olasz nyugdíjasok…) 🙂

Klagenfurt

Klagenfurt

Klagenfurt

Klagenfurt

Klagenfurt

Klagenfurt

Úri nőként beültünk az egy sétáló utca kávézójába, jó kis móka volt figyelni az arra járókat:) Az öltözködés… Bár egész jó idő volt, mi azért simán magunkon tartottuk a kardigánokat is. Ehhez képest, a helyiek még simán papucsban, rövid ujjúban, szoknyában… Már rájuk nézve is fázni kezdtünk 🙂 Az osztrák csajok, nők kifejezetten csinosan öltözöttek, hasonlóan a párizsiakhoz, van stílusuk… Ez nagyon tetszett 🙂

Kb 2 óra pont elég volt a belvárosból, megkerestük a parkolót, némi fejtörés után abszolváltuk az automata fizetést (naná, hogy minden csak németül…:( ), aztán indulás haza. A hegyekbe tartva már gyanús volt az eget látni, de egyszer csak olyan eső kapott el minket, hogy alig bírta az ablaktörlő, ezt még tetézte néhány szembejövő teherautó vizfüggönye is…

Klagenfurt-map

A mai útvonal


Hozzászólás

Malta Hochalmstrasse

Mára ugyan mondtak esőt, de mivel reggel elég szép volt az idő, megcéloztuk a Malta Hochalmstrasse végen lévő Kölnbreini-gátat.

Először Spittal felé vettük az utunkat. A Millstätter See mentén haladtunk, ami legalább olyan szép, mint a Wörthi-tó. Esküszöm, egy meleg nyári időben el tudnék itt egy nyaralást képzelni, talán valami búvár helyet is lehet találni…

Spittalban némi vásárlás (jó kis angebótos cipő és táska befigyelt), majd irány Malta, pontosabban a Malta Hochalmstrasse. Ez egy nagyon szép alpesi autóút, a teljes hossza kb. 15 km, 9 híd, 7 alagút vezet át rajta, a szintkülönbség 1085 m. Útközben gyönyörű kilátás nyílik a Hohe Tauern hegyi világára, a táj szépségét több helyen is vízesések, vizmosások látványa emeli. Ebből én mint vezető sok mindent csak a szemem sarkából láttam, annál sokkal kanyargósabb volt az út, semmint nagyon nézelődni tudtam volna… 🙂 Vannak részek, ahol lámpa irányítja a forgalmat, a túl szűk kanyarok, ill. alagutak miatt csak egy irány fér el. Az alagutakat nem igen kedvelem, ezek ráadásul szűkek, nem is olyan jól megvilagítottak és némelyik még kanyargós is, szóval szép kihívás 🙂 Kiscsucsu is szuperül vette a megpróbáltatásokat, esküszöm, néha sajnáltam az emelkedőn erőlködve… Tudom, ez olyan csajszis baromság, de én felvállalom :)))

Az út a hatalmas Kölnbreini-gátnál ér véget (1933 m), amely a legmagasabb víztározó fal Közép-Európában. Sajnos, már felfelé elkezdett zuhogni az eső, mire felértünk a gáthoz, a zuhihoz még orkán erejű szél is társult, hát nem épp kiránduló idő fogadott minket 😦 Kár, mert a gát karimáján végig lehet sétálni, ahonnan lélegzet állító látvány nyílik a tározóra és a völgyre is… No, ezt ma kihagytuk… De, majd talán máskor…

A helyi komplexumban egy kisebb hegyi kristály bemutatót láttunk, ill. megtudhattuk, hogy is épült ez az egész gát-erőmű dolog, hogyan is működik. Látva a közlekedési és így a szállitási lehetőségeket, el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen horderejű építkezést hogy tudtak lebonyolítani, le a kalappal a sógorok előtt! 🙂 Ha ezt kishazánkban kellett volna kivitelezni, tuti, hogy csak a 22. században lenne belőle valami…

Zord idő ide-oda néhány képet azért készítettem, a gépet annál jobban féltettem, semmint, hogy beázzon 😦 A víz alatti tokos jobb lett volna ide, mint anno Thaiföldön, no de ki gondolt arra, hogy a nagy hegyek köze víz alatti kamerával kell jönni… Bár az esős idő miatt nagyon nem látszik, nem sokkal felettünk már hófoltok is látszódtak. Furcsa azért augusztusban havat látni… 🙂

20130828-224920.jpg

Kölnbreini-gát

20130828-221147.jpg

Kölnbreini-gát

20130828-221230.jpg

Kölnbreini-gát, Kiscsucsu a parkolóban

20130828-221256.jpg

Kölnbreini-gát, a szemközti hegyen hófoltokkal

Az út lefelé már viszonylag ismerős volt, gyorsan le is jutottunk, és persze leérve az esőnek nyoma sem volt… Maltatal-ban megálltunk a Fallbach vízesésnél, ami esős napok lévén bőségesen osztotta az áldást 🙂 A vízesés alatt egy hatalmas játszótér is van, a nekünk viszonylag hideg idő ellenére egy csomó kisebb-nagyobb gyerek játszott, megelehetősen alul öltözötten. Már rájuk nézve is borzongtunk 😀

20130828-223425.jpg

Fallbach vízesés, Maltatal

20130828-221853.jpg

Maltatal, a távoli hófoltos hegyek

20130828-221905.jpg

Hófoltok közelebbről

20130828-221917.jpg

Fallbach vízesés Kiscsucsuval, Maltatal

Malta Hochalmstrasse-t feltétlen ajánlom a Karintiában járóknak, de csakis jó időben induljatok neki 🙂 Egyszer még talán visszatérek, akkor talán sikeresebb lesz a találkozásunk…

Malta-map

A mai útvonal

A nem gyenge napot egy ismét tökéletes vacsora zárta…

0818-vacsi-1

Kacsamell hab házi szeder lekvárral.

0818-vacsi-2

Pisztráng töltve, Sardonnay mártással

0818-vacsi-3

Rántott husi majonézes krumpli salátával

0818-vacsi-4

Almás körtés rétes fahéj öntettel


1 hozzászólás

Az utazás…


Kezdő vezető lévén úgy döntöttem, hogy az osztrák kis nyaralás helyszínét lehetőség szerint autópályán abszolváljuk. No, ez tervnek szép volt…

A baj ott kezdődött, hogy Pandorfnál nem tudtunk ott lehajtani a pályáról, ahol ezt a GPS akarta 😦 Sebaj, megyünk tovább, de közben láttam, hogy Ő (mármint Mohács bá) minden áron vissza akar fordítani, ami csak azért nem volt jó ötlet, mert visszafelé már vagy 10 kmnyi kocsisor állt. Szóval, nem hallgattam Mohára, le hajtottunk és érzésre mentem nyugatabbra, csak rá lehet hajtani az A2-ér máshogy is 🙂 Sikerült! A2-re rátalálva már irányban voltunk:) Volt eső, de nem kicsi, de gondoltam, kell a megmérettetés 🙂 Aztán egyszer csak ketté ágyazott a pálya, és Moha bára hallgatva jobbra mentünk, miközben Gratz felé a bal oldalt kellett volna választani… Mentünk egy darabig, aztán egy kávé közben meglestem, merre is járunk. Óhaj, sebaj, csak egy kicsit fentebb visz az út, jó lesz ez, gondoltam még ekkor… 🙂

Nemsokára jött a meglepetés, elfogyott a pálya, és ettől kezdve kis falvak során, kacskaringós utakon haladtunk tovább. Az út gyönyörű volt, fantasztikus völgyek, kis falvak, patakok szegélyezték utunkat. Tudjátok, le a kalappal a sógórok előtt! Nem akartak letolni, nem villogtak vagy dudáltak, pedig messze nem vettem úgy a kanyargós utat, mint ők 🙂 Igen, ezt már lehet vezetés kultúrának nevezni!

Bár a táj isteni volt, kezdtem fáradni, már nagyon vártam, hogy megérkezünk. De az utolsó szakasz tartogatott még egy kis meglepetést:) Felfelé egy hegynek mindössze 2-esben tudtam felkapaszkodni, azt hittem, valami baja esett kiscsucsunak. Aztán néztem, hogy a fák milyen “ferdén nőnek”, állati meredek volt:( A hegyen túljutva egy gyönyörű tó – Turracher See – fogadott mindent, a nevet látva már tudtam, hogy a cél már nincs messze:) Moha bának már kezdtem nem hinni…

Turracher see

IMG_3689

Turracher see

És aztán végre megláttuk a Bad Kleinkirchheim táblát:) Csodás kisváros egy völgyben, mintha egy mesében járnánk. A panzió családias, kedves alkalmazottakkal, a kaja meg valami isteni. A jó 8 órás út totál lefarasztott, így a bőséges vacsora, no meg a helyi málna pálinka megtette a hatását, hamar álomba szenderedtünk 🙂

Utvonal-oda

Az út…