Mára ugyan mondtak esőt, de mivel reggel elég szép volt az idő, megcéloztuk a Malta Hochalmstrasse végen lévő Kölnbreini-gátat.

Először Spittal felé vettük az utunkat. A Millstätter See mentén haladtunk, ami legalább olyan szép, mint a Wörthi-tó. Esküszöm, egy meleg nyári időben el tudnék itt egy nyaralást képzelni, talán valami búvár helyet is lehet találni…

Spittalban némi vásárlás (jó kis angebótos cipő és táska befigyelt), majd irány Malta, pontosabban a Malta Hochalmstrasse. Ez egy nagyon szép alpesi autóút, a teljes hossza kb. 15 km, 9 híd, 7 alagút vezet át rajta, a szintkülönbség 1085 m. Útközben gyönyörű kilátás nyílik a Hohe Tauern hegyi világára, a táj szépségét több helyen is vízesések, vizmosások látványa emeli. Ebből én mint vezető sok mindent csak a szemem sarkából láttam, annál sokkal kanyargósabb volt az út, semmint nagyon nézelődni tudtam volna… 🙂 Vannak részek, ahol lámpa irányítja a forgalmat, a túl szűk kanyarok, ill. alagutak miatt csak egy irány fér el. Az alagutakat nem igen kedvelem, ezek ráadásul szűkek, nem is olyan jól megvilagítottak és némelyik még kanyargós is, szóval szép kihívás 🙂 Kiscsucsu is szuperül vette a megpróbáltatásokat, esküszöm, néha sajnáltam az emelkedőn erőlködve… Tudom, ez olyan csajszis baromság, de én felvállalom :)))

Az út a hatalmas Kölnbreini-gátnál ér véget (1933 m), amely a legmagasabb víztározó fal Közép-Európában. Sajnos, már felfelé elkezdett zuhogni az eső, mire felértünk a gáthoz, a zuhihoz még orkán erejű szél is társult, hát nem épp kiránduló idő fogadott minket 😦 Kár, mert a gát karimáján végig lehet sétálni, ahonnan lélegzet állító látvány nyílik a tározóra és a völgyre is… No, ezt ma kihagytuk… De, majd talán máskor…

A helyi komplexumban egy kisebb hegyi kristály bemutatót láttunk, ill. megtudhattuk, hogy is épült ez az egész gát-erőmű dolog, hogyan is működik. Látva a közlekedési és így a szállitási lehetőségeket, el sem tudom képzelni, hogy egy ilyen horderejű építkezést hogy tudtak lebonyolítani, le a kalappal a sógorok előtt! 🙂 Ha ezt kishazánkban kellett volna kivitelezni, tuti, hogy csak a 22. században lenne belőle valami…

Zord idő ide-oda néhány képet azért készítettem, a gépet annál jobban féltettem, semmint, hogy beázzon 😦 A víz alatti tokos jobb lett volna ide, mint anno Thaiföldön, no de ki gondolt arra, hogy a nagy hegyek köze víz alatti kamerával kell jönni… Bár az esős idő miatt nagyon nem látszik, nem sokkal felettünk már hófoltok is látszódtak. Furcsa azért augusztusban havat látni… 🙂

Az út lefelé már viszonylag ismerős volt, gyorsan le is jutottunk, és persze leérve az esőnek nyoma sem volt… Maltatal-ban megálltunk a Fallbach vízesésnél, ami esős napok lévén bőségesen osztotta az áldást 🙂 A vízesés alatt egy hatalmas játszótér is van, a nekünk viszonylag hideg idő ellenére egy csomó kisebb-nagyobb gyerek játszott, megelehetősen alul öltözötten. Már rájuk nézve is borzongtunk 😀

Malta Hochalmstrasse-t feltétlen ajánlom a Karintiában járóknak, de csakis jó időben induljatok neki 🙂 Egyszer még talán visszatérek, akkor talán sikeresebb lesz a találkozásunk…

A nem gyenge napot egy ismét tökéletes vacsora zárta…