Végre elérkezett a várva várt nap:) Nem kevés cuccunkkal teleraktuk a taxit és irány Ferihegy (csakazértis Ferihegy :)). A Leroy-ban benyomtunk egy óriás hamburgert, mondván, az Európán belüli járatokon kb. fél szendvicset szoktak adni manapság… No, a Turkish Airlines (továbbiakban türcsi) más tészta, normális vacsival kínáltak … Ha nem ettük volna a hambit, még be is jött volna… Én inkább kihagytam 🙂

Az isztambuli átszállás eseménytelenül telt el, a gép időben is indult Bangkok felé. Türcsiék olyan utas csomaggal készültek, amilyet még nem láttunk. A kispárna és a takaró alap, a kis fém dobozkában rengeteg apróság várt minket: fogkefe, fogkrém, füldugó és szem takaró alváshoz, ajak balzsam, és most tessék figyelni, papucs és zokni! A második vacsit is kihagytam, ki a fene tud hajnali 2 körül enni? Pláne, egy akkora hambi után? … Szerencsére kezdtünk beálmosodni és az eddigi legkényelmesebbnek mondható fotelekben gyorsan el is szenderedtünk. Komolyan, én még ilyen jót nem aludtam repcsin, még a 1/2 xanax és pici szesz kombináció sem kellett 🙂

Néhány órával és időzónával odébb leszálltunk Bangkokban. Picit féltem ettől, mert néhány éve nagyon kellemetlen tapasztalataim voltak a reptéren… De már csak azért is, legyünk pozitívak! Messze nem volt olyan káosz, mint akkor, gyorsan át is jutottunk a retina scanes bevándorlási macerán, a csomagjaink is célba találtak, szóval jól indult a dolog 🙂 A reptér kijáratnál néhány napra kettévált a csapat, Éviék irány Singapore, mi pedig a másik reptérről Kuala Lumpur. No, igen, a másik reptér… Előre utána olvasva a transzefernek, picit féltünk a dologtól… Van ingyenes shutle busz, ez jól hangzik elsőre, de aztán kiderült, hogy óránként és persze épp előttünk ment el:) Sebaj, jön a B verzió, az iránytaxi. Azt tudtuk, hogy vigyázni kell, csakis az autópályán menni, mert egyébként esélyünk nem lesz elérni a másik a gépet. Találtunk egy aranyos bácsit, aki korrekt áron ajánlott transzfert. Autópályán, útdíj is benne, max 1 óra… A sofőrünk egy kis vigyori thai kölök volt, aki próbált velünk szóba egyeledni, de olyan angolja volt, hogy a Máltán sok mindenhez hozzászokott Zsuzsi baratosném sem igen értette 🙂 No, óne dumcsi, nézelődtünk. Kifejezetten nem tetszett a sok szürke beton, semmi zöld, közben ismét eleredt az eső is, szóval, Bangkok továbbra sem jött be 😦

Kb 45 perc alatt átértünk a másik reptérre, így jó pár óra várakozás várt ránk a gép indulásáig. Túl egy finom kávén, és az első igazi friss juice-on a jéghideg reptéri váróban próbáltuk eltölteni az időt. Komolyan, nem tudom, miért kell a reptereken kockára fagyasztani mindig az embert 😦 Ugyan kint ezer fok és majd 100% a páratartalom, továbbra is farmer, zárt cipő és neoprén felső rajtam, elkerülendő a búvárkodás előtt pláne nem kívánatos megfázast. És persze ez folytatódik a repcsin is…

A helyi nagy “fapados” az Air Asia, de őket inkább csak tényleg low cost-nak kell hívni. Olcsók, de korrektek, időben indulnak, szervezettek, szóval tökéletes ellentéte az otthon sajnos már megszokott utálni valónak. A szlogenjük “Now everyone can flay” tényleg igaz, iszonyú olcsón lehet velük errefelé utazni 🙂 A nagy ide- és vissza utat kivéve az összes “kis” repkedést velük fogjuk abszolválni az elkövetkező 2 hétben.

Errefelé mindenhová Kuala Lumpuron keresztül vezet az út, így Borneó felé indulva mi is ezt céloztuk meg. A kis kitérő nem is volt baj, mert már nagyon nem lett volna kedvünk még 3 órát repkedni. A leszállás után próbáltunk némi helyi valutához hozzájutni, de persze mindkét banki váltó épp bezárt az érkezési oldalon, ez viszonylag logikus egy nemzetközi reptéren, nem? Nagynehezen, a belföldi reptérre átsétálva találtunk váltót, amivel meg tudtuk venni a taxi jegyet. Igen, is hogy Thaiföldön is, itt is jegyrendszer van a reptéren, szigorúak is ebben. Jó ez, mert bár gondolom, ott is vannak hiénák, kevésbé veszik le a gyanútlan utasokat, mint nálunk 🙂

Mivel a bőröndök nem fértek be egy sima taxiba, nehány percet vártunk, aztán egy nagy limó jött értünk… Aminek a csomagtartó felét egy gázpalack foglalta el, így ide is csak ez egyik nagy, és a két kicsi bőrönd fért be. A bácsi nem sokat cicózott, az én bőröndöm kikötött az anyós ülésen, ami itt a bal oldalon van 🙂

Mivel másnap indultunk tovább, így reptér közeli szállást kerestünk, a leírás szerinti a Jawadene Suite csak 20 percre van. Mikor kérdeztük a taxis bácsit, hogy ok-e a cím, kicsit bizonytalannak tűnt a “majd meglátjuk” válasz 🙂 De, röpke 15 perc múlva Kuala Lumpur csendes kis kertvárosi negyedében találtuk magunkat, nem győztünk kapkodni a fejünket a csili-vili villák láttán… No, a cím alapján végcélként jelölt kis épület is ilyen villa volt… Először azt hittük, rossz helyen vagyunk, mert nem láttunk semmi kiírást, de mire felocsodtunk, a taxis bácsi be is csöngetett és megjelent a vendéglátónk.

Meg sem lepődünk, amikor felkért minket az erősen amcsi angolsággal beszélő vendéglátónk a cipők és papucsok kint hagyására, végül is, a hajókon ehhez szoktunk 😉 Király volt mezítláb tapicskolni a finom és hűvös márványon, mert bent ugye minden márvány volt… Ez itt nem akkora szám, mint nálunk otthon. Ámde a villa tényleg pazar volt, a különböző helységek más-más stílusban berendezettek, a fogadó hall indonéz, az ebédlő japán, és így tovább. A kellemes kis szobánk a földszinten volt, én személy szerint mar nagyon vágytam egy jó forró zuhanyra és egy ágyra.

Idő eltolódás ide-oda, gyorsan bevertük a szunyát, és bár csak kb 6 órát sikerült pihenni, mégis reggel frissen ébredtünk. Az amcsi reggeli kitűnő volt, egyetlen kivétellel… Hogy lehet ilyen moslék kávén élni? Borzalmas, nincs a tej mennyiség, amitől iható ez a lötty 😦

Reggeli után megcsodáltuk a keretet, ami aztán tényleg pazar volt. Egy kisebb őserdő fogadott minket, buja növényzet, üde illatok 🙂 Este már hallottuk cuppogni a gekkót (aki hallott már ilyet, érteni fogja, mire is gondolok)… Most valami kolibri félét is láttunk és a jóisten sem tudja, még milyen madarak hangos csicsergése színesítette meg reggelünket:)

Az esti taxis bácsival megbeszéltük, hogy délelőtt visszajön értünk, így nem kellett taxi kergetéssel bajlódnunk. Nem tudom, hogy a mindentől távoli kertvárosban hogy jutottunk volna taxihoz azzal a kis appal, amit itt minden taxi reklámoz… Az egyszerű, helymeghatározáson alapuló appon könnyen egymásra talál a várakozó utas, és az arra járó szabad taxis…

Az Air Asia check-in-nél kemény 1 dollár büntetést kellett fejenkent fizetnünk, mert nem online csekkoltunk be, a kb 1 kilós túlsúlyra viszont magasról sz…tak:) Sebaj 🙂 Azért, ezeket a keleti fickókat is össze lehetne kötni az egyiptomi arabokkal, ugyanolyan hülyék bizonyos dolgokban… A check-in előtt a nagy és kis bőröndöket be kell rakni a röntgenbe (a kis táskát nem), a végén kapnak egy security-checked cetlit. Ezek után nagybőrönd feladva, majd kisbőrönddel ki ismét az utcára… Ennek mi értelme? A következő, a bemenetelkori igazi biztonsági ellenőrzés előtt egy csóka ott áll, és a kézi poggyászokra teszegeti az “ellenőrzött kézipoggyász” cetlit… Előtte mérleg, elméletileg náluk 7 kg a határ… Naná, hogy ennél mindketten nehezebbek voltunk, én a fényképezőt, Zsuzsi a reduktort vette ki, majd ezeket a vállunkon tartva, a csomagjaink is megkapták az okét… És, 5 méterrel odébb a cuccok vissza kerültek az így ismét túlsúlyossá vált bőröndökbe 😉 No comment, a pasiknak legalább nagy örömöt okozott az egész 🙂

A Kuala Lumpur – Sandakan út kb. 3 órás, fincsit kaját ettünk 1,5 dolcsiért, és lassan megérkezünk Borneóra, a nagy lájong körút fő célállomásába 🙂

Folyt.köv.