A Tajma Ha cenote nagy kedvencem volt eddig is, így izgatottan vártam, hogy ismét ott legyek 🙂 Nem csalódtam most sem…

A helyet sokan Tajmahal-nak nevezik, de persze semmi köze a híres épület nevéhez 😉 Gondolm, valaki így hallotta, aztán meg elterjedt. A maja nyelvben a “Ha” vizet jelent, így ennek a helynek a neve Szent Víz a majából fordítva. Ejteni kb. “tág-má-hááá”-nak kell.

Az indulás kicsit kaotikusra sikerült… Először úgy volt, hogy 4-en megyünk, de ketten lemondták, így privi merülésnek indultunk neki. Persze, ezt nem bántam 🙂 De, még a városban jártunk, amikor ránk csörögtek, hogy lenne mégis más is, aki merülne, így vissza a bázisra, egy argentín párocska csapódott még hozzánk. A srác a napokban tette le a búvár vizsgát, a barátnője csak kísérőként csatlakozott. Kicsit féltem, hogy a “kezdővel” a levegő fogyasztás miatt majd gond lesz, de szerencsére nem kellett semelyik merülést idő előtt megszakítani.

A dupla indulás miatt kicsit későn értünk a cenotéhez, már sokan voltak a parkolóban, nem is találtunk jó “öltöző helyet”, egy padka szélén tettük össze a felszerelést. Itt viszonylag kevés a cipekedés, és az legalább rendesen kiéíptett lépcsőn megy. A vízbe jutás viszont messze nem olyan egyszerű, mint máshol, be kell mászni, ugrani nem lehet. Ugyan van segítő kötél, de azért full felszerelésben ez azért annyira nem egyszerű dolog…

A bejárat egy mereden mélyülő lejtő, több irányba is el lehet indulni, a 2 merülés során ezt variáltuk. Ebben a cenotében nincs túl sok cseppkő, itt más a látványosság. Egyrészt hatalmas, tágas, sziklákkal csipkézett üregek vannak. Másrészt, több kijárata is van, ahol ha kimászni nem is, de felbukkanni azért fel lehet. Az utóbbi egyben azt jelenti, hogy csodás látványban lehet részünk a “kiketintések” során.

Bár a cenote-k édes vízüek, a tenger közelsége miatt van némi sós víz beszivárgás is. Az édes és a sós víz elegyedése nagyon érdekes letványt nyújt, szinte csíkos a víz. Ha ez az uszonycsapások miatt összekeveredik, akkor egy opálos, minimális látótávolságú eleggyé válik, mintha 100 dipotriás szemüvegen keresztül látnánk a világot 😉 No, ebből itt volt jó sok! 1-2 alkalommal azt sem tudtam néhány másodpercig, hogy mizu, nem láttam az előttem 2 méterrel úszót sem, csak a lámpájának a fényét…

A több “kijárat” és lyuk páratlan látványt nyújt, főleg napos időben. A lyukakon besütő napfény érdekes, prizma szerű fénytöréseket okoz, mintha lézer sugarak lennének. De, persze, ezeken át lehet úszni, valódi “fényfürdőt” lehet venni, fantasztikus élmény a látvány és az átúszás is!

Speciális szabályok vonatkoznak a cenote merülésekre, ezeket betartva maximálisan biztonságos dolog ez. A merülés vezető tapasztalt barlangi merülő képesítéssel rendelkezik, dupla palackkal merül, és max 4 embert vezethet. Már a palack egyharmadnyi fogyásakor visszafelé indulunk, noha a legtöbb helyen több kijárat is van, így 1-2 percen belül “levegőhöz” lehet jutni gond esetén. Kijelölt utak vannak a szabadidős merülésekre, számos helyre már csak profi barlangi merülők mehetne be.

Sajnos, ahogy a világban sok helyen, itt is történnek balesetek, pontosan azért, mert nem tartják be a szabályokat. Emiatt, több cenote-ben elrettentő tábla is jelöli azokat a pontokat, melyeken nem szabad tovább menni. Némelyiket tényleg érdemes elolvasni, feleslegesen, csupán egy jópofa ötletként nem szabad bizony határokat átlépni.

Mivel itt szinte nem  volt mélység, így a két merülés között sem pihentünk túl sokat, átszerelés, egy kis melegedés és irány vissza 🙂

Visszafelé jól eldumcsiztam az argentin sráccal (a barátnője sajnos nem beszélt angolul), egy 5 hetes mexikói hátizsákos túra utolsó napjait töltötték most Playen, a Mathias elcsábult és megtanult még búvárkodni is. Nagy élményekkel térnek haza, az biztos 🙂

A délutánt és az estét Gerardo-val és Iréne-vel töltöttem, akiket már évek óta ismerek. Irene-nek a napokban volt a szülinapja, most végre alkalmam volt rendesen fel is köszönteni. Szinte könnybe lábadt a szeme a neki hozott cicás táska láttán, nagyon meghatódott és hát látszott, hogy a nagy macska-kutya és általában állatbarátnak telibe talált az ajándék 🙂 Este a közeli francia étteremben vacsoráztunk, ezzel megkoronázva a szülinapi ünneplést.

Folyt.köv.