Gulyás és lecsó Mexikóban

A gulyáslevesnek már-már hagyománya van a mexikói látogatásaim során… Most is úgy készültem, így hoztam magammal jó kis magyar finom őrölt paprikát, illetve Zizi barátnőm jóvoltából még 2 üveg Haragos pityu is jött velem. Sajnos, gyökér itt nem kapható, de minden más hozzávaló akármelyik közértben elérhető itt is.

Irene-vel a hotel közelében található szupermarketnél találkoztunk, addigra én már megvettem mindent, még friss fehér kenyeret is, mert hát csak nem lehet a gulyást tortillával enni 🙂 Mivel Irene vega (max halat eszik húsként), neki lecsót találtam ki. Ehhez jobb hiján kalforniai paprikát vettem, meg egy olyan “hegyes erős” félét.

Ireneék háza felé még beugrottunk ide-oda, egy kis gyümölcs, egy kis tortilla paszta (ezt használják a habaráshoz) és egy kis hal, mert Gerardo kitalálta, hogy azért legyen más is, ne csak a gulyás és a lecsó…  A halat nem mezei üzletben vettük, hanem a halász házánál. 3 óriás tárolóban jégre téve várták a sorsokat. Az egyikben volt egy bazi nagy hal is, akkora, hogy a jó 1 méteres ládában csak bőven kanyaríva fért el.

Halacska
Halacska

Délelőtt hatalmas zuhi volt, így kicsit féltem, mi lesz a szabadtéri főzéssel… De, Gerardo hősiesen őrizte a tüzet, szóval, mire megérkeztünk, ideális volt minden a főzésthez. Először a gulyást tettem fel, néha majd füstmérgezést kapva, mert persze, szépre száll a füst, de hát mindig arra az oldalra, ahol én álltam… 😉

Gerardo, a tűzfelelős
Gerardo, a tűzfelelős
Rotyog a gulyás
Rotyog a gulyás

Időközben gyarapodtunk, megérkezett a svéd házaspár is, akik pont aznap tették le a búvár vizsgát. Tök jó fejek, egyáltalán nem a tipikus “hideg, északi” fazonok. Egyébként, itt már többször találkoztam észak-európaiakkal, egyik sem volt az… Szóval, lehet, hogy kamu az egész, max Räikkönen miatt hisszük ezt 😀

Egész hamar főt a marha, majd 1,5 óra múlva nekiláttam előkészíteni a lecsót is, és mire a krumpli is megfőtt a gulyában, a lecsó alapok is megvoltak. Már-már rutinból szorgoskodtam a szabadtéri tűzhely körül.

A lecsó is rotyog
A lecsó is rotyog

A lecsó kellemes csípős lett a “hegyes erős” paprikától, Iréne azért nem nyomja olyan keményen a csípős dolgokat, mint a mexikóiak általában. A leves és a lecsó kóstolásnál az első szó a f…ck volt, már alig várták, hogy asztalhoz üljünk 😉

Közben azért volt egy incidens is… Gerardo napközben nagy elánnal nekiáltt összetakarítani a kis dzsungel kertben és ha már őrizte a főzéshez a tüzet, rakott még kettőt, ahol a kertben összegyűjtött avar félét égette. Akkora füst volt, hogy szerintem csóri pálma fulladozott felette és hát az utcán is füst volt… Szóval, egyszer csak megjelentek a tűzoltók… 😀 Szerencsére semmi gond nem volt, de persze a két nagy füstölgőt el kellett oltani, maradt a főzős rész.

Egy ilyen kertet érdemes rendbe tenni...
Egy ilyen kertet érdemes rendbe tenni…
Ez volt az egyik füst...
Ez volt az egyik füst… háttérben a fulladozó pálmák 😉

Időközben további társasággal gyarapodtunk. A kolumbiai Hernant már ismerem korábbról, csak Señor TUSA-ként emlegettem, mert a TUSA búvár márkát ő képviseli és értékesíti itt. Sajnos, ő nem igen beszél angolul és meg nem annyira tudok spanyolul, így azért viszonylag korlátozott a társalgásunk 😉 Most elkísérte Hernan 2, a fia is, aki szintén itt él pár hónapja, a helyi kórházban dolgozik. Ő tök jól beszél angolul, szóval vállalta a tolmács szerepet.

Miután elkészült a lecsó, körbe ültük a kerti asztalt és nekiláttunk vacsorázni. Csatlakozott még hozzánk az egyik öreg szomszéd bácsi is, aki napközben segített Gerardonak a kert rendberakásban. Hát, nagy csönd volt, mindenki élvezettel evett… Nem mondom, nagyon büszke voltam magamra, és hát nem tudom, hogy a szabadtéri főzőcske (ok, hogy nem bogrács, de mégis más így a tűz) miatt, de életemben nem lett olyan jó a gulyás, mint most. A lecsó pedig egyenesen fantasztikus volt, otthon is ki fogom így próbálni majd.

Gerardo és Irene
Gerardo és Irene
ss
Johan és Linn, a svéd pár
Hernan és Hernan, a kolumbiaiak
Hernan és Hernan, a komlumbiaiak

A svédek nem kóstolták meg Haragos pityut, de a többiek bátrak voltak, és hát egy kicsit meg is járták, mert bár mondtam nekik, hogy óvatosan, nem számítottak rá, hogy a chilin kívül van ám még erős a világban 😀

Mindenki evett 2 jó bő tányérral, ezzel el is fogyott a gulyás, a kutyusoknak a végső tisztogatás maradt. A lecsóból még maradt, bár amikor késő este Irene hazavitt minket, mondtha, hogy amikor hazaér, még eszik egy kicsit. Azóta persze a lecsónak is annyi 🙂

Vacsi után kellemes beszélgetés, egy kis helyi sör és finom mangó… Nagyon jó kis délutánunk volt 🙂 Irene megkapja a lecsó receptet, nem egy konyhatündér, de ezt még ő is meg tudja majd főzni (Gerardo annó dolgozott szakácsként, istenien is főz és szeret is főzni, így jellemzően ő sürög a konyhában, Irene csak segít neki).

Folyt.köv.

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s